Böngésző ismét

Előző bejegyzésemben írtam róla, hogy felkerült  a gépemre az Opera böngésző. Nos azóta nyúztam kicsit és minő meglepő nem igazán estem hasra tőle. A gyorsaságával nincsen baj, de az már kínos, hogy elhasalt miközben a youtube-on néztem videót. Kellemetlen fagyás, amit persze írhatunk a linuxos flash player számlájára így látatlanban, de a fene tudja, a többi nem fagy vele. Aztán, bár ezt lehet valamelyik kiegészítő okozza, de pl facebookra nem tudok vele képet feltölteni. Sokan mondják, hogy nagyon innovatív a csapat, aki ezt a böngészőt fejleszti, mert egy csomó dolog ebben jelent meg elsőként és ezzel nem is lehet vitatkozni, az más kérdés, hogy mások esetleg jobban, kézreállóbban valósították meg, amit innen nyúltak le. Szóval szép az opera, jó az opera, de bármely másik böngésző után szokni kell.

Megjelent az általam is használt Linux Mint operációs rendszer legfrissebb verziója nem olyan régen. Egy darabig gondolkoztam, és talán még fogok is, azon, hogy frissítem a mostani rendszeremet, de egyelőre még sem érzem úgy, hogy hoz annyi újdonságot, hogy megérje az újat felpakolni. Talán az új Gnome-shell miatt jó lenne, mert 13-as Mintre még nincsen, vagy legalább is én nem találtam 3.6-os gnome-shell csomagot, de csak ezért nem biztos, hogy érdemes erőlködni vele, lévén ami nem romlott el azt nem kell megjavítani.


A hétvégén eldől ki lesz 2012-ben a Forma 1-es világbajnok. Sebastian Vettel és Fernando Alonso a két esélyes a cím elnyerésére. Bár nem követtem végig az idei világbajnokságot, de a vége felé az a pár futam, amit láttam határozottan érdekes és izgalmas volt. Így azt sem mondhatom, hogy egyértelműen letenném a voksomat egyik vagy másik pilóta mellé, még annak ellenére sem, hogy nekem Alonso kifejezetten nem szimpatikus. El kell ismerni, hogy jó pilóta és megküzdött azért, hogy most ott legyen.
Ami zavaró számomra a forma 1-ben, hogy bizonyos szinten manipulálják az eredményeket. Nem kellene hagyni a csapatutasításokat, hogy egyik pilótájukat a másik mögé helyezzék akármilyen érdekek miatt. Na, lehet naiv vagyok :).

A bejegyzés zenéje legyen: (Luca Turilli - The Miracle of Life)

O/A

Azaz Opera :). Ma úgy döntöttem adok egy esélyt ennek a böngészőnek a Linux mintemen. Eddig roppant meggyőzően teljesít, persze még csak pár órája használom, de az összes általam használt dolog működni látszik. Bár a Blogger rinyál, hogy nem támogatott böngésző. Node ennyi baja legyen, elvégre ha blogolni támad kedvem akkor előveszem a Chromium nevű böngészőmet és azzal teszem ezt. És ha felmerült a kérdés, hogy vajh miért Operázok, nos újabban azt vettem észre, hogy a Firefox kicsit akad több nyitott fül esetén, ami elkezdett zavarni. És mivel nagy ritkán weblapok készítésével is foglalkozom, így sosem árt, ha több böngészőben is meg tudom tekinteni a készülő művet. És akkor ez felveti a Internet explorer kérdést is természetesen, ha már tesztről van szó :). Elviekben emulátorral lehet telepíteni Linuxra ezt is, korábban volt valami IEs4Linux nevű dolog, ha jól emlékszem - közben utána néztem, még manapság is van- amivel működött az Explorer linuxon. Mindamellett csak teszt célra javallott ezen megoldás használata szerintem. Szóval az egyelőre nem kerül fel, az IE-s tesztek másként kerülnek kivitelezésre. No ennyi böngészős közlés legyen is elég mára. Talán ha lesz kedvem, akkor egy huzamosabb nyúzópróba után lehet még írok az Operáról pár sort.

És akkor más. Mostanság ugye nem nagyon blogoltam ide. Ellenben twitteren igen. Hiába a mikroblog az mikroblog, 140 karaktert igen könnyű írni, míg ide azért az ember hosszabb szöveget szeretne kitenni. Szóval lássuk mi is volt mióta nem írtam (nem épp részletesen és csak röviden).
Melóban volt egy Book Night-unk, ahol is 4 középiskola összesen 40 tanulóját láttuk vendégül egy játékos vetélkedőre amely, mint a neve is jelzi egész éjjel tartott.

Végére értem az Első törvény trilógiának is. Nos ez hagyott bennem némi űrt, mert bár a könyvnek vége lett, de érzésem szerint a történet akár folytatódhatott volna is. Ki tudja, talán egyszer a szerző úgy gondolja majd, hogy megtoldja még egy két kötettel a művet. Lényegében nem lenne rossz. Igaz az utolsó kötettel sokáig küzdöttem, valahogy nem voltam ráhangolódva. Már kiszemeltem egy 5 kötetes ugyancsak fantasy művet következőre, de még nem kezdtem bele. Van még itthon két szakkönyv, amelyeket már korábbi bejegyzésekben említettem, azokkal is haladni kellene. Illetve voltam olyan elvetemült, hogy a Delphi 5-ről szóló könyvet is elővettem a polcról, sosem árt ismerkedni vele, bár nem a legfrissebb irodalom és az utóbbi időben a programozás is erősen hanyagolva van általam.

Közben elkalandoztam kicsit az Opera egy érdekes tűnő funkciójának irányába, hogy visszakanyarodjak kicsit a bejegyzés elejéhez és egybe "fő" témájához. Ez pedig nem más mint az úgynevezett mouse gestures. Érdekes funkció, az egér jobb gombját lenyomva, különböző mozdulatokat végezve a böngészőt irányíthatjuk, illetve rávehetjük dolgokra. Egészen kényelmesnek tűnik ez a funkció, bár eléggé szokatlan.
Most pedig nyúzom tovább az "új" böngészőt, meglátjuk hogy viseljük egymást.

Ó igen, míg el nem felejtem, a bejegyzés zenéje legyen: MEGAMIX DANCE 90's

Gomb menüvel

Ma egy kis programozás félével rukkolok elő. A Firefox böngésző program menüje ihletett meg, aminek hatására szerettem volna valami hasonlót előállítani. Itt balra a mellékelt ábrán látszik is, hogy mire gondolok. Az elhatározást tett követte, lássuk mire jutottam.
Amire szükség lesz az a Lazarus fejlesztőkörnyezet. Itt hozzunk létre egy új projektet, majd a szerkeszthető formra tegyünk egy panelt. A panel színét  clMenuBar színűre kell beállítani. Az igazítást (Align) pedig alTop-ra. A BevelInner és a BevelOuter propertyk legyenek egységesen bvNonera állítva. Ezzel meg is kaptuk azt a fekete részt a képen, ami az ablak címsora alatt van. Most tegyünk fel erre a panelre egy SpeedButtont. Ezt már nem a Standard, hanem az Additional palettán találjuk. Azért erre a komponensre lesz most szükségünk, mert itt be tudjuk állítani, hogy lapos legyen. Tegyük is meg mindjárt és állítsuk be a gombunk Flat propertyjét Truera. Ezt követően adjunk valami cimkét a gombnak, ami legyen mondjuk Menü ▼. Mint látható tettem ide egy fura karaktert, ami egy lefelé mutató kis háromszög. Ezt a karaktertáblából ki tudjuk másolni a kódja U+25BC. Ha a gombunk nem méreteződik át automatikusan a szövegünk méretéhez, akkor méretezzük át. Ezt megtehetjük az egér segítségével, vagy a Height és a Width property beállításával.

Most, hogy már akad egy gombunk jó lenne összeházasítani valami menüfélével. Ehhez használjuk a komponenspaletta Standard fülén található PopupMenu komponenst. Ezt csak tegyük le valahova a formra, a pozíciónak nincsen jelentősége. Az Object Inspector ablakában nyomjunk egy jobb klikket a Popupmenün és válasszuk ki a Menu editort. Ennek segítségével hozzunk létre néhány menüpontot, hogy majd legyen mit megjeleníteni.
Van már gombunk és van menü elemünk is, kezdjünk hát hozzá, hogy kicsit testre szabjuk őket. Első körben azt szeretném, hogy ha az egeret a gombra viszem, akkor az megváltozzon, mint az az ábrán is látható. Ehhez a gomb eseményeit kell kezelésbe venni. A kívánt hatás eléréséhez három eseményt fogunk felhasználni a gomb esetében és egyet a menüében. Maradjunk még a gombnál tehát. Elsőnek az onMouseEnter esemény beállítása következik, ez hajtódik végre akkor, amikor az egér a gomb fölé kerül. Itt beállítom a gomb színét, a gombon levő szöveg színét és a korábban beállított Flat propertyt.
A kész esemény az alábbiak szerint alakul:

procedure TForm1.spBtnMouseEnter(Sender: TObject);
begin
   spBtn.Color:=clBtnFace;
   spBtn.Flat:=False;
   spBtn.Font.Color:=clBtnText;
end;

Ezt követően azt is meg kell csinálni, hogy mi történjen ha az egér elhagyja a gombot. Ehhez az onMouseLeave eseményt kell elkészíteni, ahol az imént beállított értékeket fogjuk visszaállítani valahogy így:

procedure TForm1.spBtnMouseLeave(Sender: TObject);
begin
   spBtn.Color:=clMenuBar;
   spBtn.Flat:=True;
   spBtn.Font.Color:=clMenuText;
end;

Most ha lefordítjuk a programot, akkor már ki is próbálhatjuk, hogy mit barkácsoltunk össze. Az egér mozgatása a gombra és le róla szemmel láthatóan működik.
Következzék a menü és gomb összekapcsolása. Nos, itt nem kell semmi komolyra gondolni, mindössze annyi fog történni, hogy a gombunk onClick eseményét hozzuk létre, hiszen azt szeretnénk, hogy a gombra történő kattintáskor megjelenjen a menü. Amit ehhez tudnunk kell az az, hogy a menüt pont a gomb alá akarjuk pozicionálni. Ezért az eseményhez létrehozott eljárásban deklarálok egy mnuPoint változót TPoint típussal, ebben fogjuk tárolni azt a koordinátát, ami a menünk bal felső sarkát jelenti. Az eljárás az alábbiak szerint néz ki:

procedure TForm1.spBtnClick(Sender: TObject);
var
  mnuPoint: TPoint;
begin
   mnuPoint.X:=spBtn.Left+2;
   mnuPoint.Y:=spBtn.Top+spBtn.Height;
   mnuPoint:=ClientToScreen(mnuPoint);
   pMnu.PopUp(mnuPoint.X,mnuPoint.Y);
end;

Látható, hogy az X koordinátába a menügombunk bal oldali pozíciójának az értéke kerül, de ehhez hozzá adok még kettőt, mert így nekem jobban néz ki, amikor a menü megjelenik. Az Y koordináta kiszámításához pedig a gomb felső szélének a pozíciójára valamint a gomb magasságára van szükségünk, e kettő érték összege megadja a gomb alsó szélének pozícióját. És van itt még valami. Mi lehet ez a ClientToScreen függvény? Nos, ez a TControl komponens egy függvénye és azt csinálja, hogy átalakítja nekünk a kapott koordinátákat, melyek a kliens relatív koordinátái, a képernyőn levő abszolút koordinátákká. Ami nagyjából annyit tesz, hogy kiderül a képernyőhöz viszonyítva hol helyezkedik el a gombunk bal alsó sarka. És azért van erre az értékre szükség, mert az előugró menünk popup propertyje ezeket a koordinátákat várja.
Már majdnem készen is vagyunk a dologgal, még a PopupMenu komponensünk egy eseményét állítsuk be, hogy a hatás még inkább kielégítő legyen. Ehhez állítsuk be az előugró menü onClose eseményére ugyan azt az eseménykezelőt, amit a gombnál arra használtunk, hogy lekezelje azt az eseményt, amikor a kurzor elhagyja a gombot. És készen is vagyunk.

Hellyel-közzel ugyan ez videón:

Alkalmasint majd készítek egy jobb videót a dologról, amiben az összes, a bejegyzésben szereplő elem látható lesz. A videót jobb minőségben is el lehet érni a youtubeon, ha itt a lejátszón a kis youtube ikonra kattintunk. Majd, már a youtubeon, a lejátszón levő kis fogaskerék gombra bökve vagy a 720p, vagy az 1080p felbontást válasszuk.

Hoax

Egy ideje már gondolkozom rajta, hogy írjak pár sort erről a jelenségről, ami tulajdonképpen zavar. Régebben, mivel főleg az e-mail volt jobban előtérben ott terjedt, mostanság pedig bevette magát a közösségi hálózatokra is (talán nem is annyira csak mostanság). Sajnos én is nem egy ilyen, az ismerőseim által közzétett, poszttal találkozom. Tehát, el kellene gondolkozni rajta, hogy mit is osztunk meg másokkal. Én elhiszem, hogy mindenki olyan nagyon jó ember, és ezt természetesen ilyen formán szét is akarja kürtölni, de jó lenne reálisan gondolkozni. Ha valaki segíteni akar egy arra rászorulónak, akkor nyilván nem facebook lájkokat fog kérni cserébe a segítségéért, hanem megteszi azt önzetlenül, lévén az előbbi esetben a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki.
Aztán itt vannak a szép magyar szóval élve simán csak kamunak nevezhető vírus riasztások, meg felhívások, hogy xy majd mit csinál a gépeddel ha ezt meg azt megnézed stb. Nos mielőtt ilyet kiteszünk érdemes pl a google-ban rákeresni, hogy nem csupán átverés e a dolog. Persze ez sokkal nehezebb, mint rányomni a megosztásra tudom jól, de csak így lehet megálljt parancsolni a terjedő hülyeségnek.
Összegzésképpen álljon itt egy kis tananyag, ami bár eléggé régi, de azért nem veszített sokat az aktualitásából szóval ajánlanám mindenki figyelmébe a lánclevelek küldőinek tanfolyamát. Tanulságos olvasmány lehet ilyen esetben.

És akkor most térjünk át más dolgokra.

Elég nyugis hét volt, de a végére kicsit felpörögtek a dolgok. Készítek egy kézikönyvet a múltkor csinált weblaphoz. Szinte még bele sem kezdtem és már 10 oldalnál járok, persze ez azért van, mert igyekszem részletesen bemutatni a kezelőfelület funkcióit.
Tegnap befutott egy számítógép is javításra. Érdekes volt, hogy három böngésző közül egyik sem volt hajlandó betölteni egy weblapot sem ha a címsorába beírtuk a weblap címét. De fura módon a kedvencek közül betöltötte a lapokat. Némi takarítás és frissítés, fölös programok eltávolítása után a probléma megoldódott, igaz vagy 3 órát szenvedtem vele.
Aztán kissé elmaradva, de hamarosan nekilátok készülni is a hétfői oktatásra, mert a Corvina Integrált Könyvtári Rendszer katalogizáló moduljának a használatát kellene bemutatni érdeklődőknek. Szerencsére az idén már második alkalommal, így a korábban használt anyagot most is remekül lehet majd használni.

A bejegyzés zenéje: (MarkOh - Tears don't lie)

Heti egy

Hmm, a korábbi elgondolásokkal ellentétes irányba haladok. Heti egy bejegyzésre futja. Pedig tulajdonképp szeretek blogolni, csak minden apróságot nem fogok leírni. No ennyi bevezető után...
Ez a hét is elment. A kórság valamelyest csillapodott, bár a hangom még eléggé érdekes és egyéb problémák is akadnak (orrfolyás, köhögés).
A hét termése, hogy elkészültem egy weboldallal. Természetesen nem saját :). A Taki autósiskola részére készítettem egy weblapot. Egyszerű, letisztult lett a dizájn szerintem. Amit lehetett simán csak CSS segítségével oldottam meg, így csak nagyon kevés képet tartalmaz az oldal a dekorációs elemeket tekintve.  A témát alap HTML dolgokkal raktam össze, ha szabad ilyet mondani,  de már a HTML 5 szabvány szerint és igyekeztem a CSS 3 lehetőségeiből is használni ezt azt, így igazán jól a böngészők legfrissebb verzióján mutat az oldal, de azért persze megjeleníthető régebbi böngészőkkel is (Internet Explorer 8 alatt nem érdemes nézegetni, azok a böngészők felejtősek). Tesztelni Opera 12, Internet Explorer 8 és 9, Firefox 15 és Google Chrome 18 alatt tudtam.

Még a weblaphoz készítettem az oldalt látható stop táblát. Ezt csak azért teszem közzé, hogy ne maradjon ez a bejegyzés sem rajz nélkül.
Aztán a héten voltam fogászaton is. Kis fogkő eltávolítás és állapotfelmérés volt terítéken. Sajnos nem éppen nekem kedvező eredményt hozott ez az felmérés. Kiderült van még két lyukas fogam, amit majd be kell tömni. Kaptam is időpontot. Hmm, kár. Olyan büszke voltam, hogy eddig csak két fogam van betömve. Na most már majd 4 lesz. Igaz lehet az, hogy ha valakinek egyszer tömtek fogat, onnantól valahogy jobban romlik a többi foga is. Kíváncsi leszek, hogy ez az új fogorvos hogy fogja csinálni, remélem nem kell egy csomószor járni hozzá két töméssel.
A hétvégén hazalátogattak az öcsémék. Egy csomót játszhattunk a másfél éves unokaöcsémmel. Kis gengszter, nagyon tudja mit akar, és azt is, hogy mindenki szereti őt :).

A bejegyzés zenéje: (Nightwish - While your lips are still red)

Kórságos

Gomba

Nagyjából szerdától fáj a torkom. Na jó mostanra jobban érzem azért magam. Néhány csomag neo citrán, fokhagyma, pálinka, algopyrin és C vitamin után. Persze még mindig nem múlt el. Egyre durvábbak, ellenállóbbak ezek a nyűves bacilusok mostanság. Tehát még mindig köhögök és az orrom már nem is érzem (lehet már le is száradt?) annyit fújom. Szörnyű! Gyanúm szerint a buszon újabban meglepetésszerűen nagy számban előforduló iskolásoknak köszönhető lehet ez a kórság nálam. Azt hiszem ott szedtem össze. Node mindegy, a lényeg, hogy kifele lábalok belőle immár.
A hét produktuma ha jól emlékezem eme "mókás kis gomba" itten a bal oldalon ni. Egészen élvezetes dolog egyszerű dolgokat megpróbálni lerajzolni Inkscape-pel. Persze ezek tényleg csak ilyen kezdetleges dolgok, egyszerű rajzok. Egy összetett, bonyolult rajzot még nem hiszem, hogy képes lennék megcsinálni benne. Például egy emberi arc, vagy egy kutya, macska, akármi biztosan nem menne.
A héten dolgoztam kicsit a gpEasy tartalomkezelő rendszerben is. Nem, nem a saját, ugyan csak ezen futó weblapomon, az sajnos egyelőre még úgy van ahogy a legutóbb hagytam. Viszont egészen szépen lehet új témákat faragni a rendszerre.

Így hát, hogy kiéljem ebbéli vágyaimat, megnéztem a w3cschools idevágó HTML 5 és CSS/CSS 3 oktató anyagait, ami remek kiinduló pont, majd kísérletképpen össze is raktam egy új témát benne. Persze itt is van még mit tanulni, de például egészen fellelkesített, hogy milyen könnyedén megy egy egy menü összerakása, az oldal elrendezés kialakítása stb. És ami teljesen újdonság volt azok az úgynevezett sprite-ok alkalmazása. Ez alatt azt kell érteni, hogy a weblapok ugye tartalmaznak képeket, sok esetben ezek igen pici képek és pl. egér mozgásra megváltoznak. Nos ezeket a képeket lehet egyesével külön fájlokban tárolni és lehet egyetlen fájlban, ami esetünkben az úgynevezett sprite lesz, és a stíluslapon kell kicsit trükkösebben hivatkozni rá. Ez a sprite-os megoldás azért jobb, mert így nem kell egy csomó fájlt letölteni a böngészőnek, ezáltal gyorsabb lehet a weblap működése, valamint akadásmentesebb is, mert az összes kép egyszerre jön le, tehát már ott van, amikor használni akarjuk, nem kell várni rá, hogy betöltődjön.

Tegnap a Google-nél Star Trek évforduló volt, ezért aztán egy mókás kis "játékkal" kedveskedtek a Google munkatársai a rajongóknak. A játék maga, mint ilyenkor szokásos, a Google logó egy speciális formája volt. Készítettem is egy kis videót róla, amit meg lehet nézni a következő linken: Star Trek a Google-n

A bejegyzés zenéje legyen: (Blackmore's Night - Wish you were here)

Közösségi média

Egy ideje kisérletezgetek már vele, hogy hogyan lehet egy blogbejegyzést automatikusan kiküldeni a facebookra. Remélem most sikerült megoldani a dolgot. Picit többlépcsős a megoldás. Szükségem van először is a twitter fiókomra, mert ezt elvileg össze lehet kapcsolni a facebookkal. Ahhoz azonban, hogy a bejegyzések automatikusan megjelenjenek a twitteren szükséges még egy internetes szolgáltatás, ami a blog rss csatornáját használja fel, hogy a bejegyzéseket a twitterre elküldje. Ez a szolgáltatás nem más mint a twitterfeed. Itt egy rövid regisztráció után megadhatjuk a blogunk hírcsatornáját, beállíthatjuk, hogy mennyi időnként nézzen rá az rss-re, illetve hogy mennyi új bejegyzést küldjön ki egyszerre. A twitterfeed képes arra, hogy az új bejegyzéseket a facebookra is elküldje, de minek utána kipróbáltam, azt tapasztaltam, hogy mindössze egy linket tesz ki a facebook profilunkra. Ezt én keveslem, jó lenne a bejegyzés első néhány szavát is ott látni ezért ezt most lekapcsoltam és szokták volt mondani, hogy a pudding próbája az evés, ezért ezen bejegyzés előtt összekötöttem a facebook és twitter fiókomat, hogy ez utóbbi a tweetjeimet elküldözgesse a facebookra is. Kíváncsi leszek az eredményre.

Jegyzettömb lap

Egy kicsit más téma. Nem vagyok nagy sportrajongó, de most azt figyeltem meg, hogy mekkora "hype" övezte az olimpiát, minden honnan ez folyt. És most itt van a Paralimpia, ahol szerintem sokkal nagyobb teljesítmény, amit ezek a sportolók elérnek és valahogy mégsem kapja meg azt a sajtóvisszhangot, amit megérdemelne. Vajon mi lehet az oka?
Kicsit rajzolgattam újfent, most egy jegyzettömb lapot próbáltam bitekbe önteni. A mellékelt ábrán látható a produktum. Talán ezt is fel fogom használni egyszer valamire.

A bejegyzés zenéje: (Queen - We are the champions)

Lazarus 1.0

Megjelent az általam is előszeretettel használt Lazarus fejlesztőkörnyezet 1.0-s verziója. A projektet még 1999 februárjában indította három programozó, név szerint Cliff Baeseman, Shane Miller, és Michael A. Hess. Mára elmondható, hogy talán az egyetlen olyan IDE/RAD eszközzé vált, amely valóban több platformot támogat és a támogatott platformokon natív kódot fordít, amely működéséhez nem szükséges semmiféle egyéb külső keretrendszer vagy futtató környezet.  Ezzel persze nem azt akarom állítani, hogy tökéletes, de remekül használható. Sok Delphi programozó nyúl ehhez az eszközhöz, ha nem csak Windows platformra akar fejleszteni.

A hivatalos bejelentést a projekt honlapján, az alábbi linken lehet elolvasni: http://www.lazarus.freepascal.org/index.php/topic,18019.0.html

A változások listáját a http://wiki.lazarus.freepascal.org/Lazarus_1.0_release_notes oldalon nézhetjük meg.

Magát a programot pedig a http://sourceforge.net/projects/lazarus/files/ oldalról tölthetjük le több platformra is.

Én már be is szereztem munkahelyre a Windowsos verziót, itthonra pedig természetesen a Linuxosat. Ez utóbbiból sosem a rendszerhez való csomagfájlt szedem le, véleményem szerint azt kényelmetlenebb  komponensekkel bővíteni, hanem egyszerűen csak a program forráskódját és ennek segítségével a saját könyvtáramba telepítem. A bejegyzés elején levő képernyőkép is erről készült már.

A bejegyzés zenéje: (Scooter - Remedy)

Semmi különös

Nyugodt, unalmas héten vagyok túl. A hétvégén kis gyümölcs szedéssel (vilmos körte), illetve annak részleges feldolgozásával (szilva).
A korábban említett telefon is megérkezett rendesen, időben, maradéktalanul meghozta az mpl. Be is üzemeltem. A Samsung után visszatérni a Nokiára kész felüdülés volt, végre rendesen lehet szöveget írni a szövegmezőkbe és még játék is van a telefonon :).
Pénteken még azon gondolkoztam, hogy végre hajtok egy disztrócserét a gépen és kipróbálom mit tud a Fedora, de egyelőre csak letöltöttem egy 64 bites verziót belőle. Mint szinte minden, manapság felhasználóbarátnak mondott, linux disztribúció ez is egy úgy nevezett Live CD, ami annyit tesz konyhanyelven, hogy az egész rendszer úgy ahogy van egy 100%-ig használható CD-ről futtatható rendszer. Tehát a CD-ről indítva a gépet elindul a Fedora Linux és természetesen nem nyúl a merevlemezen levő dolgainkhoz, ugyanakkor kiválóan lehet szinte bármit csinálni vele így is. Annyi hátránya van, mivel CD-ről fut így a sebessége meg sem közelíti a telepített verzióét, de ez csak apró kellemetlenség.

Facebook és Google + ikonok

Ilyen Live CD-vel egyébként sokszor oldottam már meg számítógépes problémát. Többnyire arra is kiválóan használható, ha ki kell derítenünk, hogy milyen eszközök vannak a számítógépben, mert teszem azt a telepített windows alatt ezzel pl szoktak gondok lenni. Oké, lehet jönni, hogy de van SIW, meg Everest és majd ezek megmondják, de én azt tapasztaltam, hogy ezen programok ingyenes verziói nem igazán tudják csak akkor felismerni az adott hardvert ha azt a Windows is megismerte. És persze mikor van szükség ezekre a programokra? Természetesen akkor, ha Windows nem képes megismerni az adott hardvert. Na szóval lehet én vagyok ügyetlen, tudatlan, de nekem a Linux Live CD tökéletes erre a célra, sőt adatmentésre is első osztályú. És mivel nem titok el is árulom, hogy erre a célra egy régebbi Zenwalk Live CD-t használok, mégpedig a 6.4-es kiadásét. Azért ezt, mert régebbi gépekkel is kiválóan működik.
Ehhez a bejegyzéshez egy pár egyedi facebook és google plus ikont rajzoltam, amit majdan fel is fogok használni egy weblapon. Lényegében ezért is van egy színes és egy szürke verzió belőle, hogy egér mozgás eseményre majdan cserélődjön az ikon. Persze, mint nálam minden, ez sem biztos, hogy végleges még, lehet hogy módosítani, csiszolgatni fogok rajta a végleges felhasználás előtt.
Egyébként rájöttem, nem jól csinálom én ezt a blogolást, a Tris Hussey könyv szerint is egy héten legalább 3 bejegyzést kellene produkálnom, de mostanra eljutottam oda, hogy heti egy írás van. Sajnos nem vagyok eléggé grafomán.

A bejegyzés zenéje legyen: (Snoop Dogg - 'Sweat' Snoop Dogg vs David Guetta (Remix))

Youtube

No, kérem ismét klaviatúrát ragadok és vetek ide pár sort. Első körben talán feleljünk meg a címnek. Szóval Youtube. Talán már korábban is írtam, de újabban elég sok teljes, szinkronizált filmet lehet megtalálni rajta, ezért aztán lassan átszokok ide, mert a tévében amúgy sincsen soha semmi. Pedig az RTL Klub vezetője milyen szépen nyilatkozott a minap, hogy mennyit költenek új filmekre stb. Csak sajnos piszkosul nem lát az ember mást, csak idétlen sorozatokat, meg ismétlés hegyeket... Szóval erről ennyit.

Nem vagyok amúgy egy filmesztéta, vagy kritikus, a filmekről többnyire ennyit szoktam tudni, hogy tetszik, vagy sem. Most mégis írok pár sort a kb. két napja a youtube-on látott Tekken című filmről. A film alapját egy régebbi számítógépes játék adja ugyan ezen a néven.  Sosem játszottam vele, de ismerős a neve. Talán ezért is kattintottam a filmre mikor megláttam, hogy fent van. Gondoltam ez is hasonló lesz mint a Mortal Kombat, vagy a Street Fighter alapján készült mozi. Nem is tévedtem. Gyenge történet, borítékolható végkifejlet, amit igyekeztek valamelyest a látvánnyal kompenzálni. Sajnos ez nem nagyon jött össze nekik, vagy csak én nem voltam olyan hangulatban, minden esetre eléggé csalódás volt ez a mozi.


Aztán a héten elérhetővé vált a következő generációs Windows operációs rendszer. Eléggé megosztja a felhasználókat lévén egy teljesen új kezelőfelületet kapott, amit kezdetben Metro UI-nak, mostanában meg a fene tudja minek hívnak, mivel átkeresztelése folyamatban van. Szóval ez a megosztó új kezelőfelület teljes mértékben eltér az eddig megszokott alul egy tálca meg start menü és egyéb dolgoktól. Feltételezem hogy alapesetben nem az asztali gépeket használók voltak ennek a kezelőfelületnek a célközönségei, lévén ilyen kis, úgynevezett csempéket lehet látni benne mindenhol és természetesen a hagyományos start menü is megszűnt, hanem inkább a tabletek és egyéb érintőképernyős kütyük. Bővebb információval azonban nem tudok szolgálni róla, mivel nem fogom letölteni és kipróbálni. Letettem a voksomat végleg a linux alapú operációs rendszerek mellett és idehaza már csupán ezt használok. A munkahely persze más, ott azt kell használni amit használni kell. És ott jelen pillanatban Window 7 van.

Ez a Windows 8-as téma egyébként leginkább azért merült fel bennem, mert még mindig nagyon sok informatikai fórumon látom a szájtépést, fújolást ezek ellen az új, a hagyományostól teljesen elrugaszkodott kezelőfelületek ellen. Ebből jól látszik, az emberek a szokásaik rabjai. Nyilván én is van, amit nehezen szokok meg, de pl. a Linuxomon levő asztali környezet nem ilyen. Korábban már tettem is itt közzé két képet róla. Roppant kényelmesnek tartom, például, hogy az azonnali üzenő kliens oly mértékben integrálódik az asztali környezetbe, hogy nem kell külön ablakokba írogatnom ha kommunikálok valakivel, és így nem kell megszakítanom az éppen végzett egyéb műveletet azzal, hogy előtérbe hozom az üzenő ablakát, hanem csak feljön egy kis buborék a képernyő alsó részén, ami még áttetsző is, ahova lehet írni a választ :).

Nagyító

Aztán, hogy ez a bejegyzés se maradjon rajz nélkül, most egy nagyítót készítettem. Ezt az a tény ihlette, hogy elkezdtem végre összerakni a weblapomat is és arra gondoltam, hogy a kereső mező mellett jól mutatna egy nagyító. És ha már próbálgatom szárnyaimat a grafika világában, akkor miért ne csináljak sajátot? Szóval ilyen lett, mint ahogy itt oldalt látható.

A minap arra gondoltam, hogy össze kellene gyűjteni az internetes ténykedéseim listáját, de tartok tőle egy két oldalt leszámítva nem tudnám összeállítani, hogy melyik fórumon mikor, kinek és mit segítettem megoldani. Ja igen ha még nem írtam volna, mondhatni "hobbim" az ilyen informatikai fórumokon az észosztás :D. Többek között itt, a blogban linkelt oldalak némelyikén is időnként aktív "életet" élek, ugyanis van, amikor érdekes problémát vet fel valaki, amihez úgy érzem, hogy hozzá tudok szólni, tudok segíteni neki a problémája megoldásában. Példaként talán álljon itt a leginkább mérhető két profilom. Az egyik a prog.hu-ról, ahol ahol VPeti-ként szerepelek és a másik, az oldal társoldala, ahol roppant trükkösen a VadaszP nicket választottam magamnak :). Persze egyéb nickem is akad, de azt most nem teszem közzé.

A hét történése még, hogy rendeltem egy új telefont magamnak. Ugye a korábbi telefonom sajnálatos módon megadta magát mikor az öcséméknél voltam a nyáron és egy régebbi telefont voltam kénytelen használni. Ezt korábban azért cseréltem le, mert önállóskodott és hívogatott embereket a híváslistáról, az én beleegyezésem nélkül (gyanítom a pára miatt tette ezt anno). Az új készülék még mindig nem okos telefon, hanem egy Nokia c2-01-es lesz. Minek utána a telefon használati szokásaim leginkább az sms írásra (tudom ez egy rablás a szolgáltató részéről) és a telefonálásra korlátozódnak leginkább. Netezeni telefonon, csak ritkán szoktam, valahogy nem ugyan az az élmény azon a pici kijelzőn...

A bejegyzés zenéje: (Battlelore - Third Immortal)

Ceruza

Ceruza :)

Túl újabb öt fárasztó munkanapon végre megjött a hétvége. Eléggé eseménydús hét volt ez a munkahelyen és pénteken ért be a hosszas munka gyümölcse, amiért a kollégákkal küzdöttünk. Sikeresen lebonyolítottuk az indián napot a gyerekeknek. Az én részem főként a számítógépes grafikai munkák voltak, hogy csinos kiadványokat tudjunk a versenyzők kezébe adni. Az ilyen munkáknak hála úgy érzem fejlődök valamelyest a számítógépes grafika terén. Mint szinte mindig most is az Inkscape nevű programmal dolgoztam. Egyre jobban kedvelem ezt a programot. Igaz, sajnos ez nem egy kiadványszerkesztő program, de az talán nem is baj, lévén nem értek a kiadványszerkesztéshez túlzottan. És ha már indiánok, akkor rajzoltam is egyet nagy gyorsan, mert kedvet kaptam az előző bekezdés (még mindig) szép könyve alapján, igaz nem indiánt, de még csak nem is tollat, hanem egy sima ceruzát. Amit meg is lehet tekinteni itten. Meglehet a rajzok eredetijét is közzé kellene tegyem, illetve lehet illenék ejteni pár szót a rajzok elkészítésének menetéről, de sajnos, mint ahogy a programok előállításáról, úgy ezekről sem igen tudnék olyan leírást adni, ami érthető, egyszerű és esetleg oktató jellegű is. Ráadásul én is még csak most ismerkedem ezzel a területtel. Igyekszem nem elkiabálni, de ha olyan kedvem lesz, akkor majd minden bejegyzéshez rajzolok valami egyszerűt. Reméljük ez esetleg segít abban, hogy jobban megismerjem a program lehetőségeit és fejlesszem magam ezen a téren.

Egy ideje arra lettem figyelmes, hogy a számítógép eléggé lassan, nyögvenyelősen tölti be az asztali környezetet, ami esetemben a Gnome-Shell.  Még nem tudom mi az oka, mivel eddig meglehetősen gyorsan sikerült betöltődnie. Lehet valamit telepítettem, ami csípi szemét? Nos, idővel kiderül, igyekszem lokalizálni a problémát.
Nos és ha már Gnome-Shell, nem olyan régen cikkezett az Androbit.org informatikai portál arról, hogy lesznek változások a Desktop Manager (továbbiakban DM) életében és a készítők egy, a DM-re épülő operációs rendszer kifejlesztésén törik a fejüket. Remélem hamar megvalósításra kerül a dolog, szívesen kipróbálnám és még az is lehet, hogy, ha kellőképpen működőképesnek találom, váltanék is rá.

A bejegyzés zenéje: (The Prodigy - Breathe)

Tűrhető kezdés után....

... némi visszaesés. Azt hiszem ez jellemzi a blogolási hozzáállásomat. Mentségemre legyen mondva, hogy fáradt vagyok, nem bírom ezt a meleg időt.
Na de most, hogy ismét klaviatúrát ragadtam illenék írnom is valamiről ugyebár. Szóval most kicsit fényezni fogom magam. Úgy érzem egyre ügyesebben használom például az Inkscape nevű vektoros rajzprogramot. Munkahelyen elég sok kiadványt faragok benne az utóbbi időben és véleményem szerint nem is olyan csúnyák. Ma például rajzoltam egy remek kis nyitott könyvet benne. Valami ilyesmit:

Meglehet van még mit javítani rajta, de azért nem olyan rossz :D.
Aztán az is jól jött, hogy meg sikerült csinálni a pénteki rendezvényre a "csapatsorsoló torpedót". Az valahogy így fog festeni:

No azért mégsem teljesen így, a kutya képét pl egy stilizált farkasfejre cseréltem. Illetve apróbb módosításokat hajtottam még végre a programon.
Ez azért is érdekes kihívás volt, mert ez előtt sosem csináltam olyan programot, ahol egy táblázatba kellett grafikus elemeket megjeleníteni. Elsőre nem is tudtam, hogy merre induljak (na jó, ez persze nem egészen igaz, voltak sejtéseim, hogy majd a DrawGriddel kell kezdeni valamit), de szerencsére megtaláltam a Delphi Central weboldalt, ahol van egy cikk arról, hogy hogyan készítsünk memória játékot. Az ebben levő példa alapján már könnyedén el tudtam készíteni a programot, és megtanultam, hogy hogyan használjam a DrawGrid komponenst.
Ezeken felül pedig még olvasni is van időm. Folytatom az Első törvényt immár a harmadik, befejező kötettel, valamint a korábban jelzett blogos és HTML5-ös könyvet is.

A bejegyzés zenéje: (Linkin Park - Numb)

Probléma megoldva

Pár napja blogoltam arról, hogy van itt egy számítógépes probléma melynek hála nem működnek olyan saját készítésű programok, amelyek az interneten szeretnének elérni valamit. Nos, ma sikerült megoldani a dolgot. Nem oly hosszas fórum olvasgatás után eljutottam a LincolnBlogs nevű oldalra, ahol a Mint 13 Fix for Broken DNS című bejegyzésben levő script  segítségével orvosolható lett a problémám. Hálás köszönet érte a blog szerzőjének.

A bejegyzés zenéje: (Terminator II - Soundtrack Main Theme)

Röviden a szabadságról...

Július 16 és augusztus 1 között szabadság van, lévén melóban nyári bezárást lett eszközölve. Mint rendesen, most sem nyaralással telt az idő. Első körben öcséméknél töltöttem pár napot, minek utána lakás festést terveztek. Ezzel a kis munkával el is ment 6 nap. Aztán hazajöttem kis pihi és mit ad isten, hát itthon is festésbe fogtunk :). Most pedig ott tartok, hogy van még a mai és a holnapi nap, aztán lehet visszamenni a mókuskerékbe. Az igazat megvallva nem sok mindent terveztem erre az időre, de a megvalósítás az nem igazán sikerült. Terv volt a weblap küllemének elkészítése, nos ez a projekt kb. 0%-on álldogál jelenleg. A hozott könyvek olvasása haladgat... El kellene készíteni egy torpedó szerű játékot is, amellyel majd csapatokat sorsolunk melóban egy közelgő rendezvényen. Na itt még hezitálok, hogy egy weblapon dobjak össze valamit, vagy inkább írjak egy programot...
Az első megvalósítási lehetőség könnyebbnek ígérkezik, a második meg érdekesebbnek. Talán ez utóbbinál  maradok.
Ma benyögte a Facebook, hogy ideje lenne átváltanom az új Timeline nevű profilra. Nem voltam elragadtatva az ötlettől... Ettől függetlenül már faragtam oda egy képet ilyen cover fotó címszó alatt, de nem vagyok maradéktalanul elégedett az eredménnyel. Szóval még van augusztus hatig pár napom, majd még barkácsolok rajta.
Kicsit visszanézve a facebookos szereplésemet, arra jutottam, hogy leginkább viccek és egyéb humoros dolog megosztására használom csak ezt az oldalt. Kevés olyan bejegyzést postoltam oda, ami valamilyen szempontból informatív, vagy hasznos lenne.
Technikai szempontból a a riválisnak kikiáltott Google Plus sokkal jobban tetszik mint a Facebook. Átlátható, kényelmes kezelőfelület jellemzi és a tartalmak megosztása is könnyedebb mint Fb esetében. Egyetlen szépséghibája, hogy elég kevés ismerős van ott. Node majd alakulgat az is :).
Az előző bejegyzésben vázolt hiba még mindig nem került megoldásra, azt hiszem a legjobb az lesz ha az operációs rendszer angol nyelvű weboldalán teszem fel a kérdést. Hátha nagyobb eséllyel kapok kielégítő választ.
Még szabadság előtt elég sokat olvashattam a KATALIST nevű levelezési listán az e-könyvekről és arról a paranoid helyzetről, hogy magyarul elhanyagolhatóan csekély a megjelent művek száma. Nos egy újabb bizonyíték erre Ajnász tollából a Kindle című blogpost. Érdemes vetni rá egy pillantást.

A bejegyzés zenéje legyen: (The Rasmus - 10 black Roses)

Megoldás még nincs...

Egy érdekes problémába futottam bele. Írtam egy programot, ami FTP-n keresztül töltene fel adatokat egy FTP szerverre és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a Linux Mintemen egyszerűen nem hajlandó kapcsolódni a szerverhez a program. Először arra gyanakodtam, hogy valamit elrontok, és nem jól csinálom a dolgot, de sajnos erről szó sincsen...
Újraindítva a gépet egy Zenwalk Linux Live CD-ről és ezen futtatva a Minten fordított programot hibátlanul működik, és feltölti az adatokat a szerverre. Aztán még egy próbaképp  telepítettem a Mintre egy Windows emulátort (Wine), amire feltelepítettem a Lazarust, amiben a programot írtam és láss csodát így is működik hibátlanul. Szóval most keresem a megoldást, hogy mi okozhatja ezt a problémát.
Nézegettem, hogy a program generál e valamiféle hálózati forgalmat, de sajnos ilyet nem tapasztaltam. Aztán belenéztem a tűzfalba is, hátha az blokkol valamit, de ott sem találtam semmi érdemlegeset. Így végül kénytelen voltam egy fórumon feltenni a kérdést, hátha valaki szintén belefutott már ebbe a problémába. Kíváncsi leszek sikerül e megoldani a dolgot.

Egy kicsit más téma. Ma is lakás renoválás volt folyamatban. Festés, rendrakás és új elemként ma még vakoltam is :). Egészen jól ment, bár még a fanglival feldobom és elsimítom dolog nem megy, de simítóval remekül fel tudtam kenni a kivésett falszakaszra a vakoló anyagot. Holnap ezt is festhetem :). Meglepő módon, ha az ember munkával üti agyon az idő borzasztóan gyorsan elszalad a szabadság. Ha belegondolok, hogy szerdán már menni kell... Nade inkább még nem gondolok bele :D.
Itt a vége, fuss el véle :)

A bejegyzés zenéje legyen: (Das Modul - 1100101)

Tervezés alatt

Álmosan indul ez a nap. Nem, nem most keltem hanem már jóval korábban :D. Mindamellett nem aludtam valami jól. És még a hátam is fáj itt ott... Lehet megártott a tegnapi szobafestés? Kétlem :).

Este kézbe vettem a korábban már említett HTML5-ről szóló könyvet. Még a bevezetésen sem jutottam túl, de ez is érdekes volt. Sajnos a blogos könyv végére még mindig nem értem. Reggel viszont azzal ébredtem, hogy akkor itt az ideje a korábbi weblapom szerkesztgetésének, ahogyan azt ígértem is.
Azt gondoltam, hogy a weblapot a gpEasy CSM fogja hajtani. Így most már csak valami elfogadható külsőt kellene készíteni, hogy elindulhasson az oldal.
A gyári témák nagyon szépek, de szeretném ha az oldalam egyedi lenne, az én igényeimnek megfelelő külsővel. Ezért kicsit bele kell merüljek majd abba, hogy hogyan is épül fel egy gpEasy téma. Ha jól sikerül, akkor az egységes külső miatt feltehetően itt a blogomon is azt fogom használni. Mondjuk a blogger sablonjait nem annyira könnyed szerkesztgetni. Okozott némi fejtörést az oldal tetején látható saját logó elhelyezése is, de azért csak sikerült megcsinálni :).

Ma twitteren találtam egy jó kis cikket 4 darab kevésbé ismert CMS rendszerről. Lehet, hogy érdemes lenne vetni rájuk egy pillantást.

Ezen felül terveztem a múlt hét végére egy blogbejegyzést, amiben egy videón keresztül mutatom be, hogy hogyan készítettem el azt a logót, ami itt jobbra fent figyel. Hát sajnos a technika ördöge közbe szólt. A felvett anyag első két percét a videószerkesztő program (Openshot Video Editor) valamiért nem akarta lejátszani, számára az nem is létezett :S. Nos ettől nem voltam boldog. De igyekszem majd újra felvenni a videót és akkor közzéteszem.
Na mára ennyi voltam.

A bejegyzés zenéje legyen (MoDo - Eins Zwei Polizei):

Számok kiírása szöveggel

Az alábbiakban egy Free Pascalban készült programot fogok bemutatni (elkészíteni), melynek segítségével számokat tudunk szöveggel kiíratni a képernyőre.
Lássunk is hozzá. Az elv az, hogy egész osztást végzünk egészen addig, míg el nem jutunk az egyesekhez.
Szükségünk lesz néhány konstansra, melyekben a számok betűvel leírt megfelelőit tároljuk. Íme:

Azt gondolom, hogy ez eléggé egyértelmű így, ezért nem magyaráznám el a konstansokat.

A következőkben készítsük el a függvényt, amely képes átalakítani a számokat betűkké. Itt szükségünk lesz 3 darab változóra, melyekben majd adatokat tárolunk. Ezek legyenek tmpstr: string=''; tmpint: integer=0; tmpszam: longint=0; Tehát van egy szöveges és két egész típust tárolni képes változónk. Mivel most függvényt írunk ezért azt is tudnunk kell, hogy a függvényünknek lesz egy bemeneti adata, amely maga a szám, amit át akarunk alakítani (legyen mondjuk szam: longint;), és a függvény azért függvény mert nevén keresztül értéked ad vissza, amely esetünkben egy string típusú adat lesz, azaz maga a szöveggé alakított szám. Nos függvényünknek adjuk mondjuk a SzambolBetu nevet.
A függvényünk fej része ezek után valahogy így alakul a változó deklarációkkal együtt:

Tehát alakul a függvényünk. Mielőtt elkezdenénk osztani a bemenetként kapott számot vizsgáljuk meg, hogy nem nulla e véletlenül. Ehhez egy sima IF feltételes utasítás elég is:

Jól látható, hogy ha nulla értéket kapunk, akkor függvényünk visszatérési értékének beállítjuk, hogy nulla, majd kilépünk a függvényből az exit eljárás meghívásával.

Most már oszthatunk. Azt azért még vegyük figyelembe, hogy a változóinknak vannak korlátai de ezeket most nem szeretnénk kihasználni. Ezért a program majd csak maximum 999 999 999 nagy számmal működik. Én azt gondolom, hogy ekkora szám bőven elég is, hiszen ha fel szeretnénk használni ezt a kódot például valami számlázó programban ott sem nagyon szokott előfordulni ettől nagyobb összeg. Ennyi kitérő után tehát osszunk. Először természetesen a tmpszam változónkba betesszük a bemenetként kapott számot azaz: tmpszam:=szam; Ezt követően  elvégzünk még egy ellenőrzést, hogy a szám, amit kaptunk nem nagyobb e mint 9 jegy. Ha nagyobb, akkor az előző IF utasításnál látható módon kilépünk a függvényből, melynek visszatérési értéke "A szám túl nagy" lesz ebben az esetben.
És most már tényleg osztani fogunk, osztásunk eredményét pedig a tmpint változóba helyezzük valahogy így: tmpint:=tmpszam div 1000000;
Hoppá! Csak egymillióval osztunk, merülhet fel a kérdés? Nos, igen. Ugyanis létre fogunk hozni egy kifejezetten a százasokat betűvé alakító függvényt is. Melyet egyben közlök majd a bejegyzés végén, minden különösebb magyarázat nélkül, minek utána lényegében ugyan azt az elvet követi, amit a SzambolBetu függvényünk is. Nem mellesleg bízom benne, hogy a kedves olvasó tudja követni a logikát, amit ebben a függvényben alkalmaztam, így annak megértése nem okoz különösebb gondot neki.

Tehát a milliós nagyságú értékek megállapításához elvégeztük az osztást. Itt be kellett vetnünk az maradékos osztást is, mivel meg kellett állapítanunk, hogy a szám nem valami kerek milliós érték e. És most akkor csavarjunk egyet a dolgon és most vizsgáljuk meg ezresekre a bemenetként kapott számunkat. Ehhez előbb el kell végezzünk egy kivonást. Vonjuk ki a tmpszam változóban tárolt számból a korábbi milliós osztás eredményt úgy, hogy ezt az eredményt a kivonás előtt felszorozzuk millióval :). A dolog valahogy így fog kinézni: tmpszam:=tmpszam-(tmpint*1000000);
Most már jöhet az ezres osztás, melyben szintén felhasználjuk a korábban emlegetett, a százasok megállapítására szolgáló függvényünket.

Láthatóan az elv itt is hasonló mint a milliós osztásnál, tehát nagyon nem ragoznám ezt sem túl. Már csak egyetlen dolog van hátra, még el kell végezzük az osztást a százasokra, tízesekre és egyesekre. Ezt a funkciót remekül elvégzi nekünk a százasok kezelésére írt függvényünk, így lényegében ezt kell meghívjuk, de előtte még el kell végezzük ezt a műveletet tmpszam:=tmpszam-(tmpint*1000); hogy az érték biztosan ne legyen nagyobb mint 999.

És ezzel lényegében eljutottunk a függvény végére. Most már csupán el kell helyezzük egy programban és ki kell próbáljuk, hogy hogy működik.Előtte azonban még álljon itt a már sokat emlegetett százasokat és ettől kisebb helyiértékeket átalakító függvény kódja is:

A programot, melyben teszteljük a függvényünket közzé teszem itt a bejegyzés végén. A teszthez használhatjuk az Ideone.com weboldalt, ahová a kódunkat a jobb oldali mezőbe bemásolva, majd a bal oldalon kiválasztva a Pascal(fpc) nyelvet (ez jelöli, hogy a Free Pascal fordítót akarjuk használni) rákattintunk a küldés gombra. Ezt követően az oldal a kódunkat lefordítja és le is futtatja. A futás végeredményéről pedig tájékoztat minket. Nos tehát következzék a teljes program:


A bejegyzés zenéje: Scooter - Remedy

Tris Hussey: Blogok kezdőknek és profiknak

Egy kisebb szünet után ismét jelentkezem. A szünet oka, hogy a tesóméknak segítettem lakást festeni.

Mivel úgymond nyári szünet van - a munkahelyemen is - és most itthon vagyok, úgy határoztam, hogy elkezdem kiművelni magam a blogok témában. Találtam is egy remek könyvet hozzá, melynek címe Blogok kezdőknek és profiknak, írója Kanada egyik első professzionális bloggere Tris Hussey. Ugyan még nem értem a könyv végére, valahol a közepe táján tartok, de már így is sok hasznos ötletet találtam benne, melyeket igyekszem majd a saját bolgomon is alkalmazni. A könyvet egyébként mindenkinek nagyon tudom ajánlani akit a téma érdekel, ugyanis a szerző remek stílusban ír. Ahhoz képest, hogy szakkönyvről beszélünk meglepően olvasmányos és valóban, ahogy a címében is írva van, kezdők számára is remek olvasmány. Minden érthetően van leírva benne és nincsen teletömködve a szakmaiságot bizonygató fellengzős geek dumákkal, épp csak annyi van benne, amennyi kell. Szóval olvasásra és aztán blogolásra fel :).
Tervben van még egy könyv a Facebookról is, itt a hogyan használjuk ki a közösségi oldal nyújtotta lehetőségeket mindenféle reklám és egyéb tevékenységre lesz a téma (remélem nem csak a Facebook, de a Google + esetében is használható lesz az ott leírt tudásanyag). És hogy még további újdonsággal is ismerkedjek, hoztam egy könyvet a HTML 5-ről is. Ez utóbbit már ugyan nézegettem a w3cschools oldalán, de az még csak amolyan kíváncsiskodás volt. Mivel erősen úgy fest, hogy a weben egyre inkább a HTML5 felé tolódik el a jövő, így hátrányom bizonyosan nem származik belőle, ha komolyabban is szemrevételezem.

Most, hogy az öcséméknél jártam, sikerült felfedeznem az Upológus nevű játékot is a profilom itt tekinthető meg :). Egyelőre még elég kezdő játékos vagyok, minek utána épp most kezdtem el szórakozni vele, de majd kialakul. Érdekes kis internetes fantasy játéknak ígérkezik. Tudom ajánlani azoknak, akiket érdekel egy varázsló nevelgetése.

A bejegyzés zenéje legyen Rhapsody - Lord of the Thunder:

Miért használok Linuxot?

Nagyjából általános iskolás korom óta foglalkoztat a számítógépek világa. Nem mondom, hogy guruvá képeztem volna magam a témában az elmúlt időben, de nem számítok teljesen analfabétának. Ha pozicionálni kellene magam, akkor azt mondanám, valahol az átlag felhasználó fölött vagyok kicsivel. Persze ez erősen relatív, hiszen ki az, akit átlag felhasználónak mondhatunk? Mivel azt gondolom, hogy nem csupán általános számítógépes problémákat vagyok képes megoldani (persze van, hogy kicsit túlbonyolítok dolgokat), ezért bátorkodtam magam kicsivel az átlag felé helyezni. De kanyarodjunk vissza a témához. Első találkozásom a Linuxxal valamikor középiskolás koromban volt. Computer Panoráma, vagy Chip magazin CD mellékletén volt SuSE Linux. Ezt telepítettem fel a gépemre. Az első kísérletek gyorsan kudarcba fulladtak. Véleményem szerint akkor még a Linux sem olyan volt mint manapság és persze az én tudásom, hozzáértésem és kitartásom is komoly hiányosságokkal bírt a témát illetően. Aztán ugyebár ilyen korában az ember még hajlamosabb játékokkal foglalkozni, és lássuk be ezen a területen a Linux még a mai nap is elég gyengécske.

Komolyabban akkor kaptam rá a Linux próbálgatására, mikor 2003-ban elkezdtem egy Rendszerinformatikus tanfolyamot. Ott a Mandrake Linuxot oktatták nekünk. Vegyes érzelmekkel fogadtam tetszett is meg bonyolultnak is tűnt. Én is mint a velem egykorúak jelentős százaléka a Microsoft termékein nőttünk fel és a Linux egy teljesen más világ volt. Persze megvoltak az ablakok, meg egy csomó dolog, de valahogy mégis idegennek hatott az egész. És persze ott volt a terminál, ami mint tudjuk egy roppant hasznos funkció Linux alatt, de mégis kicsit életidegen az akkor már erőteljesen klikkelgetéshez szokott felhasználó számára.

Ami mégis a Linux mellett tartott, az a kihívás volt illetve, és talán ez lehetett a legfőbb érv mellette, az érzés, hogy valamiben különbözök az átlagtól. A környezetemben most sem használ egyetlen ismerősöm sem Linux alapú operációs rendszert.

Az első Linux disztribúció amit hosszabb ideig használtam az a magyar fejlesztésű UHU Linux volt. Viszonylag kényelmesen használható volt. A használhatósághoz nagyban hozzájárult, hogy menet közben lett internet kapcsolatom. Akkor még modemes betárcsázós. Ekkor még úgynevezett dual bootos megoldással ment a Linux és a Windows egymás mellett. És ez a megoldás egészen sokáig meg is maradt, egészen pontosan tavaly nyárig.

Ahogy fejlődött a technika és avult a gépem kipróbáltam több Linux disztribúciót is, elhagyva ezzel az UHU-t. Volt fent Ubuntu, Slackware, Debian majd végül Zenwalk. Ez utóbbi a Salckwarere épül de roppant módon kezes és nem túl nagy a rendszer igénye. Éveken keresztül használtam, egészen tavaly nyárig.

A tavalyi évben egy remek viharnak köszönhetően kénytelen voltam beszerezni egy új számítógépet, mivel a régi tönkre ment. Az új gépre már nem került fel Windows, mivel akkoriban vállalkozó is voltam és úgy gondoltam, hogy nem lenne szerencsés egy lopott rendszert feltenni rá, mert azt tudtam, hogy pénzt nem akarok áldozni egy új Windowsra. Tehát maradt a Linux. Az új gépre is első körben a Zenwalk került. Azonban voltak vele gondok és úgy döntöttem, hogy sem időm, sem kedvem nincsen farigcsálni a rendszert. Feltettem tehát a sokak által kritizált Ubuntu Linuxot. Vadont új Unity kezelőfelület első szokatlan volt, de hamar megbarátkoztam vele. Kényelmes volt és hatékonyan lehetett vele dolgozni. A kísérletezhetnék azonban bennem volt. Sokat hallottam a Gnome asztali környezet új 3-mas verziójáról (Gnome shell). Hasonlóképp megosztotta a népeket mint a Unity. Itt volt hát az ideje kipróbálni. Kicsit informálódtam utána az interneten, majd felpakoltam az Ubuntumra. Az új asztali környezet mondhatni elsőre elvarázsolt, még inkább hatékonyabbá tette számomra a rendszer használatát. Aztán idén áprilisban kijött az új verzió az Ubuntuból. Még a végleges kiadás előtt kipróbáltam, frissítettem rá. Sajnos nem volt igazán meggyőző. Mindjárt a bejelentkező képernyőnél elvérzett számomra a rendszer. Az eddig gyors és kényelmes rendszer megszűnt és feláldozásra került az értelmetlen látványjavítás oltárán. Mondhatni mocskosul lassan váltott a felhasználók között. Az Unity is átesett némi ráncfelvarráson, de ez sem lett a régi. Ennek hála ismét a váltás mellett döntöttem. Szóval a „második” legnépszerűbb rendszert, a Linux Mintet vettem górcső alá. Kellemes meglepetés volt. Kapott egy új kezelőfelületet, de szerencsére ezt le lehetett tiltani és alóla kicsillant a korábban jól megszokott gnome shell. Elégedetten vettem használatban a rendszert.

Természetesen, ennek is lett frissítése, kijött a 13-mas verzió belőle Maya kódnéven. Kiölték belőle az általam megszeretett asztali környezetet, de ez nem tántorított el a frissítéstől. Kis hegesztés után a Gnome shell is felkerült rá és azóta is azt használom. Nos nagyjából ennyi a történet.

Álljon itt két kép a mostani asztalról emléknek:

 

A bejegyzés zenéje legyen:

Már megint

Úgy látszik újabban érzékem van hozzá, hogy olyan trilógiákat kezdjek olvasni, amelyek harmadik kötete még nem jelent meg.

Kezdődött ez valamikor a tavalyi évben, mikor megjelent Joe Abercrombie Az első törvény címet viselő trilógiája. Mondanom sem kell a harmadik kötetet még mindig nem olvastam, de legalább már megjelent. Nem tudom milyen lesz, de azt tudom, hogy minden fantasy rajongónak kötelező darab mind a három kötet. Rövid kis kedvcsináló, amolyan "kritika" olvasható itt és itt az első könyvről, valamint itt a második könyvről.


És most belenyúltam egy újabba. Licia Troisi írónő Égvilág trilógiájába. Ezzel mindössze annyi a baj, hogy sajnos a harmadik kötet még meg sem jelent. Hát sebaj, kivárjuk :). A történet egyébként kellemes mese egy lányról, aki egy szerencsétlen baleset miatt lesz az, aki, és akit ez a baleset végig kísér az életén. Mivel kritikus nem vagyok leginkább csak műélvező, ezért többet nem is írnék róla.

És ha már trilógiák és olvasmányélmények, akkor meg kell említsem Brent Weeks Éjangyal trilógiáját is. Színvonalas, igényes fantasy. Rövid ajánlót itt lehet olvasni az első kötetről. Úgy vélem ez is kötelező darab minden fantasy rajongónak.

Hogy a számítógépes játékok rajongóit se hagyjuk ki a buliból, kifejezetten nekik ajánlanám az Assassin's Creed könyveket. Oliver Bowden remek regényeket hozott össze. Az "első" két könyv Leonardo da Vinci (a műben is szerepel) korába kalauzol el minket, a harmadik rész egy kicsit korábbra. A történetek során megismerkedhetünk az orgyilkosok szektájával, akik a gonosz templomosok ellen küzdenek. Szórakoztató történet bár nem kapott túl jó kritikát az Ekultúrán (Reneszánsz, Testvériség, Titkos keresztes háború). Számomra az egyetlen  zavaró tényező a sok olasz szó használata volt a regényben, de ez is megszokható elég hamar.

No szóval könyvre fel, olvasson mindenki sokat, mert olvasni jó. Valahol olvastam, hogy még a stresszt is csökkenti.

A bejegyzés zenéje:

Körkép

Pokoli ez a hőség, nehezen viselem, főként álmosan. Persze nehéz jól aludni a nyitott ablaknál, ha az éjszaka kellős közepén a szomszéd kutyája felordítja az embert...

Nézegetem az origo-t. Látom a Neo FM-nek harangoztak. Felmerül a kérdés, megint el lesz játszva az, ami a Sláger Rádió kapcsán volt? Mi lesz a bumeránggal, jajj most mi lesz, jön a világvége? Hányan fognak sírni érte? Számomra tipikus nem szeretem műsor volt, két igazi vadparaszttal az élén.


Aztán ugyan csak origo, hatásvadász cím, persze ráklikkelek, a leghosszabb szexpóz.  A régészek alkotnak. Két egymás melletti teknős fosszília, nyilván párosodtak midőn beköszöntött rájuk a halál. Érdekes feltevés...

A lustaságom ütögeti a fejét felfele. Nem régen indítottam ezt a blogot, de még csak a második bejegyzésnél járok. Persze sosem voltam egy író palánta, meg ki a fene mondja meg, hogy mennyit kell írni egy "blogger"-nek.

Mielőtt ezt a blogot indítottam regisztráltam a twitteren is. Az azért jobban megy, bár 140 karakter kicsit kevésnek hat. Minden esetre érdekes linkeket megosztani pár szóval bőven elég. Arra még nem jöttem rá, hogy hogyan lehet követőket szerezni, de majd az is kialakul. Gondolom érdekes dolgokat kell "csiripelni" és sok helyen reklámozni.

Nos, mára ennyi.

A bejegyzés zenéje:

Miért is?

Első blogbejegyzésként úgy vélem illik pár szót szólnom arról, hogy miért is döntöttem úgy, hogy blogolni kezdek, továbbá itt megmagyarázhatom a blog címét, illetve ejthetek pár szót magamról.

Nos lássunk is hozzá. A döntés oka az volt, hogy úgy döntöttem a korábbi weboldalamat át fogom alakítani a közeljövőben. Az ottani írásokat és dolgokat törlöm, és egy újabb formában teszem majd közzé azt az oldalt. Az lényegében a "kezdő" programozó produktumaimról fog csak szólni. Ez a blog viszont rólam, ami érdekel, amit csinálok webszerte és egyébként. Ezért is lett a blog címe 42, mert egyrészt könyvtárosként dolgozok jelen pillanatban. Ez a szám köthető az irodalomhoz, a fantasztikus irodalomhoz, amit meglehetősen kedvelek. És mert ez a szám a válasz Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regényében az élet, a világmindenség és minden kérdésre.

Ez volt tehát a bevezető blogbejegyzés.

A bejegyzés zenéje legyen a következő: