Már megint

Úgy látszik újabban érzékem van hozzá, hogy olyan trilógiákat kezdjek olvasni, amelyek harmadik kötete még nem jelent meg.

Kezdődött ez valamikor a tavalyi évben, mikor megjelent Joe Abercrombie Az első törvény címet viselő trilógiája. Mondanom sem kell a harmadik kötetet még mindig nem olvastam, de legalább már megjelent. Nem tudom milyen lesz, de azt tudom, hogy minden fantasy rajongónak kötelező darab mind a három kötet. Rövid kis kedvcsináló, amolyan "kritika" olvasható itt és itt az első könyvről, valamint itt a második könyvről.


És most belenyúltam egy újabba. Licia Troisi írónő Égvilág trilógiájába. Ezzel mindössze annyi a baj, hogy sajnos a harmadik kötet még meg sem jelent. Hát sebaj, kivárjuk :). A történet egyébként kellemes mese egy lányról, aki egy szerencsétlen baleset miatt lesz az, aki, és akit ez a baleset végig kísér az életén. Mivel kritikus nem vagyok leginkább csak műélvező, ezért többet nem is írnék róla.

És ha már trilógiák és olvasmányélmények, akkor meg kell említsem Brent Weeks Éjangyal trilógiáját is. Színvonalas, igényes fantasy. Rövid ajánlót itt lehet olvasni az első kötetről. Úgy vélem ez is kötelező darab minden fantasy rajongónak.

Hogy a számítógépes játékok rajongóit se hagyjuk ki a buliból, kifejezetten nekik ajánlanám az Assassin's Creed könyveket. Oliver Bowden remek regényeket hozott össze. Az "első" két könyv Leonardo da Vinci (a műben is szerepel) korába kalauzol el minket, a harmadik rész egy kicsit korábbra. A történetek során megismerkedhetünk az orgyilkosok szektájával, akik a gonosz templomosok ellen küzdenek. Szórakoztató történet bár nem kapott túl jó kritikát az Ekultúrán (Reneszánsz, Testvériség, Titkos keresztes háború). Számomra az egyetlen  zavaró tényező a sok olasz szó használata volt a regényben, de ez is megszokható elég hamar.

No szóval könyvre fel, olvasson mindenki sokat, mert olvasni jó. Valahol olvastam, hogy még a stresszt is csökkenti.

A bejegyzés zenéje:

Körkép

Pokoli ez a hőség, nehezen viselem, főként álmosan. Persze nehéz jól aludni a nyitott ablaknál, ha az éjszaka kellős közepén a szomszéd kutyája felordítja az embert...

Nézegetem az origo-t. Látom a Neo FM-nek harangoztak. Felmerül a kérdés, megint el lesz játszva az, ami a Sláger Rádió kapcsán volt? Mi lesz a bumeránggal, jajj most mi lesz, jön a világvége? Hányan fognak sírni érte? Számomra tipikus nem szeretem műsor volt, két igazi vadparaszttal az élén.


Aztán ugyan csak origo, hatásvadász cím, persze ráklikkelek, a leghosszabb szexpóz.  A régészek alkotnak. Két egymás melletti teknős fosszília, nyilván párosodtak midőn beköszöntött rájuk a halál. Érdekes feltevés...

A lustaságom ütögeti a fejét felfele. Nem régen indítottam ezt a blogot, de még csak a második bejegyzésnél járok. Persze sosem voltam egy író palánta, meg ki a fene mondja meg, hogy mennyit kell írni egy "blogger"-nek.

Mielőtt ezt a blogot indítottam regisztráltam a twitteren is. Az azért jobban megy, bár 140 karakter kicsit kevésnek hat. Minden esetre érdekes linkeket megosztani pár szóval bőven elég. Arra még nem jöttem rá, hogy hogyan lehet követőket szerezni, de majd az is kialakul. Gondolom érdekes dolgokat kell "csiripelni" és sok helyen reklámozni.

Nos, mára ennyi.

A bejegyzés zenéje:

Miért is?

Első blogbejegyzésként úgy vélem illik pár szót szólnom arról, hogy miért is döntöttem úgy, hogy blogolni kezdek, továbbá itt megmagyarázhatom a blog címét, illetve ejthetek pár szót magamról.

Nos lássunk is hozzá. A döntés oka az volt, hogy úgy döntöttem a korábbi weboldalamat át fogom alakítani a közeljövőben. Az ottani írásokat és dolgokat törlöm, és egy újabb formában teszem majd közzé azt az oldalt. Az lényegében a "kezdő" programozó produktumaimról fog csak szólni. Ez a blog viszont rólam, ami érdekel, amit csinálok webszerte és egyébként. Ezért is lett a blog címe 42, mert egyrészt könyvtárosként dolgozok jelen pillanatban. Ez a szám köthető az irodalomhoz, a fantasztikus irodalomhoz, amit meglehetősen kedvelek. És mert ez a szám a válasz Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regényében az élet, a világmindenség és minden kérdésre.

Ez volt tehát a bevezető blogbejegyzés.

A bejegyzés zenéje legyen a következő: