Fedora

Hol is kezdjem, talán az előző bejegyzésnél? Említettem ott, hogy szeretnék egy olyan Linux disztribúciót, amelyiknek az alapértelmezett asztali környezete a Gnome Shell. És azt is említettem, hogy tenni fogok egy próbát az Ubuntu Gnome Remixxel. Nos majdnem sikerült. Sajnos a gép nem ismerte fel a kártyaolvasót, amiről indítani akartam a telepítést, így erről le kellett tegyek, lévén üres dvd-m nem volt itthon, amire kiírhattam volna a képfájlt. Azonban, ha már órákat töltöttem azzal, hogy az ezer fele széttaglalt, valami tíz évet felölelő e-mail forgalmamat összegyűjtöttem, illetve mindent előkészítettem mentésre, úgy éreztem telepítenem kell :). Erre szombaton este sort is kerítettem. És mivel, mint írtam, az Ubuntu Gnome Remix nem jött össze, ezért a korábban már beszerzett Fedora 17-et vettem elő. A kritériumnak maximálisan megfelel, Gnome Shell az alap asztali környezet. Egyetlen dolog volt, ami miatt eddig nem ugrottam neki, mégpedig az, hogy ez egy rpm csomagkezelőt használó rendszer. Kicsit tartottam tőle, az Ubuntu és származékai ugyanis egy roppant kényelmes csomagkezelő rendszerrel vannak megáldva és én szeretem a kényelmet. Persze, mikor még Zenwalk Linuxot nyúztam ott megint más csomagkezelővel kellett bíbelődni, na de az ember ugye könnyen megszokja a jót...

Tehát szombaton este felpakoltam a Fedora linuxot a gépemre. Kicsit sajnáltam, hogy a 18-as verzió még nem jött ki belőle, de az is egy érdekes tapasztalat lesz majd, ha frissíteni akarom a 17-est a 18-asra. Talán majd arról is ejtek pár szót itt a blogban, hiszen az új verziót, hacsak nem tolják el megint a kiadás időpontját, még ebben a hónapban "kézbe" vehetjük. Na de térjünk vissza a telepítéshez. Maga a telepítő elég egyszerű pár kérdés után felmásolja a rendszert, majd kéri a telepítő lemez eltávolítását illetve a rendszer újraindítását. Első indításnál még kapunk pár kérdést és utána használhatjuk a frissen telepített operációs rendszerünket. A telepítés folyamán, illetve az utána következő, mit hol keressek, mire lesz még szükségem típusú dolgokra remek kis útmutatót találtam a logout.hu egyik cikkében, melynek témája a Fedora 17 teljes telepítése. Azt hiszem ezen cikk nélkül kicsit nyögvenyelősebben indult volna a dolog, így viszont minden simán és gördülékenyen ment.

Arra gyorsan rájöttem, a cikket olvasva, hogy a Fedora alapban nem sok telepített programmal érkezik, legalább is nem olyanokkal, amelyeket használok szinte nap mint nap. Azonban ez legyen a legkisebb gond, telepíteni lehet, és talán jobb is, hogy nincsen teletömködve felesleges programokkal, majd én felteszem, amire szükségem van.
Még a programok telepítése előtt persze elindítottam egy frissítést is, hiszen nem tegnapi kiadásról van szó így jó egy órát molyolt a rendszer míg a netről leszedte a közel 500 darab frissítést.
Frissítés után még telepítettem a számomra hiányzó programokat, valamint igyekeztem kicsit pofásítani a Gnome Shellt. Így aztán hajnali fél kettőig el is szórakoztam vele.

Másnap, mivel még előző este nem voltam készen, lévén Fedora nem a Thunderbird levelező klienst szállítja, és én, mint olyan, gondoltam adok egy esélyt az alapértelmezett Evolutionnak, így a mentett levelezésem nem tudtam bepakolni az új levelezőbe. Kisebb trükkel azonban megoldható volt, ami abban nyilvánult meg, hogy lekaptam egy Thunderbirdöt a Mozilla honlapjáról, és a korábban eml formában lementett leveleimet a tb segítségével hoztam mbox formába, amit már az Evolution is megevett. Tudom, vannak erre remek scriptek, meg miegymás, sőt saját megoldást is írhattam volna, nem tűnt túl bonyolultnak a kivitelezés, de mégis ez volt számomra a legeslegegyszerűbb megoldás (lehet megkövezni érte :D). Szóval levelezés helyén, üzenetszűrők beállítva. Ismerkedés a rendszerrel.

A korábbi Linux Mintem érzésre nekem gyorsabban indult, de bejelentkezés után lomhább volt. A rendszer leállítása félelmetesen gyors viszont a Fedorán. Ez egészen meglepett. Az elmúlt pár napban, mióta nyúzom a rendszert még nem sikerült kiakasztanom, a Minten azért volt, hogy kissé odahűlt a Gnome Shell és csak a CTRL+ALT+BackSpace segített neki kiolvadni.
A csomagkezelés, amitől tartottam, nem kényelmetlenebb, mint a Minten volt. Igaz a Yumex, néha kilépés után tol egy hibaüzenetet, de ezzel még együtt tudok élni.
Kíváncsi leszek, hogy huzamosabb használat után is ennyire elégedett leszek e a rendszerrel. Minden esetre most nagyon tetszik, kényelmesnek, otthonosnak érzem.
A sokak által erősen kritizált Gnome Shell nagyon szépen muzsikál rajta, és roppant mód megkönnyíti a dolgomat. Nem csupán szép, de kézreálló, segíti a munkát a gépen. Erről mindig eszembe jut, hogy annyira belém rögződtek már a billentyű kombinációk, hogy sokszor munkahelyen is nyomom a gombokat csak ott, a Windowson, nem történik semmi ennek hatására :D.

Összegezve, mindenkinek csak ajánlani tudom a Fedora Linuxot.

Álljon itt egy kis videó a rendszerről magáról, amit így a blogolás végeztével készítettem a SHIFT+CTRL+ALT+R billentyűkombináció lenyomásával, elvégre a Gnome shell alatt már nem kell külső segédprogram ahhoz, hogy felvegyük épp mi történik a monitoron ;).

A bejegyzés zenéje: (Gregorian-Moment of Peace vs antarktika)

B.Ú.É.K.

B.Ú.É.K.

Túlélvén a világvégét eljött hát 2013 január elseje. Ez úton kívánok minden kedves olvasómnak nagyon boldog, békés és eredményekben gazdag új esztendőt, mely alkalomból rajzoltam egy pici malackát, melyet meg lehet tekinteni itt a bejegyzésben bal oldalon.

Új év új lehetőségek, kíváncsi vagyok mit hoz majd, mind munka, mind magánélet terén. Ilyenkor kicsit szeretnék Nostradamus lenni, de talán nem jó az, ha az ember előre tudja a jövőt, lévén a kellemes meglepetések akkor az igaziak, ha nem tudjuk azokat és valóban meglepődünk bekövetkeztükkor...

Ilyenkor mindenki tesz egy csomó fogadalmat, amit persze nem tart meg az év során és tele lesz tervekkel. Be kell valljam én is így vagyok ezzel, mivel azonban csak magamnak tartozok elszámolással a terveimmel és a fogadalmaimmal ezért azokat most nem teszem közzé itt.

Egy dolog biztos január első hete szabadsággal telik és mint ilyen lustálkodással is. Bár van tervben, hogy kipróbálom az Ubuntu linux Gnome remix verzióját élesben, szeretnék egy olyan disztrót, ami natívan a Gnome Shellre épít és minden benne van, ami nekem kell. Illetve mivel van nekem egy Dropbox tárhelyem sok sok fájllal ezért úgy döntöttem, hogy újra feltalálom a kereket és készítek egy programot, amely képes végignézni az itt elhelyezett fájlokat és kiszűrni nekem a duplumokat. Nos ennyit a januárról.

És akkor még egyszer, minden kedves olvasómnak minden jót kívánok a 2013-as évre!

A nap zenéje legyen (Nightwish - The Islander) :

Böngésző ismét

Előző bejegyzésemben írtam róla, hogy felkerült  a gépemre az Opera böngésző. Nos azóta nyúztam kicsit és minő meglepő nem igazán estem hasra tőle. A gyorsaságával nincsen baj, de az már kínos, hogy elhasalt miközben a youtube-on néztem videót. Kellemetlen fagyás, amit persze írhatunk a linuxos flash player számlájára így látatlanban, de a fene tudja, a többi nem fagy vele. Aztán, bár ezt lehet valamelyik kiegészítő okozza, de pl facebookra nem tudok vele képet feltölteni. Sokan mondják, hogy nagyon innovatív a csapat, aki ezt a böngészőt fejleszti, mert egy csomó dolog ebben jelent meg elsőként és ezzel nem is lehet vitatkozni, az más kérdés, hogy mások esetleg jobban, kézreállóbban valósították meg, amit innen nyúltak le. Szóval szép az opera, jó az opera, de bármely másik böngésző után szokni kell.

Megjelent az általam is használt Linux Mint operációs rendszer legfrissebb verziója nem olyan régen. Egy darabig gondolkoztam, és talán még fogok is, azon, hogy frissítem a mostani rendszeremet, de egyelőre még sem érzem úgy, hogy hoz annyi újdonságot, hogy megérje az újat felpakolni. Talán az új Gnome-shell miatt jó lenne, mert 13-as Mintre még nincsen, vagy legalább is én nem találtam 3.6-os gnome-shell csomagot, de csak ezért nem biztos, hogy érdemes erőlködni vele, lévén ami nem romlott el azt nem kell megjavítani.


A hétvégén eldől ki lesz 2012-ben a Forma 1-es világbajnok. Sebastian Vettel és Fernando Alonso a két esélyes a cím elnyerésére. Bár nem követtem végig az idei világbajnokságot, de a vége felé az a pár futam, amit láttam határozottan érdekes és izgalmas volt. Így azt sem mondhatom, hogy egyértelműen letenném a voksomat egyik vagy másik pilóta mellé, még annak ellenére sem, hogy nekem Alonso kifejezetten nem szimpatikus. El kell ismerni, hogy jó pilóta és megküzdött azért, hogy most ott legyen.
Ami zavaró számomra a forma 1-ben, hogy bizonyos szinten manipulálják az eredményeket. Nem kellene hagyni a csapatutasításokat, hogy egyik pilótájukat a másik mögé helyezzék akármilyen érdekek miatt. Na, lehet naiv vagyok :).

A bejegyzés zenéje legyen: (Luca Turilli - The Miracle of Life)

O/A

Azaz Opera :). Ma úgy döntöttem adok egy esélyt ennek a böngészőnek a Linux mintemen. Eddig roppant meggyőzően teljesít, persze még csak pár órája használom, de az összes általam használt dolog működni látszik. Bár a Blogger rinyál, hogy nem támogatott böngésző. Node ennyi baja legyen, elvégre ha blogolni támad kedvem akkor előveszem a Chromium nevű böngészőmet és azzal teszem ezt. És ha felmerült a kérdés, hogy vajh miért Operázok, nos újabban azt vettem észre, hogy a Firefox kicsit akad több nyitott fül esetén, ami elkezdett zavarni. És mivel nagy ritkán weblapok készítésével is foglalkozom, így sosem árt, ha több böngészőben is meg tudom tekinteni a készülő művet. És akkor ez felveti a Internet explorer kérdést is természetesen, ha már tesztről van szó :). Elviekben emulátorral lehet telepíteni Linuxra ezt is, korábban volt valami IEs4Linux nevű dolog, ha jól emlékszem - közben utána néztem, még manapság is van- amivel működött az Explorer linuxon. Mindamellett csak teszt célra javallott ezen megoldás használata szerintem. Szóval az egyelőre nem kerül fel, az IE-s tesztek másként kerülnek kivitelezésre. No ennyi böngészős közlés legyen is elég mára. Talán ha lesz kedvem, akkor egy huzamosabb nyúzópróba után lehet még írok az Operáról pár sort.

És akkor más. Mostanság ugye nem nagyon blogoltam ide. Ellenben twitteren igen. Hiába a mikroblog az mikroblog, 140 karaktert igen könnyű írni, míg ide azért az ember hosszabb szöveget szeretne kitenni. Szóval lássuk mi is volt mióta nem írtam (nem épp részletesen és csak röviden).
Melóban volt egy Book Night-unk, ahol is 4 középiskola összesen 40 tanulóját láttuk vendégül egy játékos vetélkedőre amely, mint a neve is jelzi egész éjjel tartott.

Végére értem az Első törvény trilógiának is. Nos ez hagyott bennem némi űrt, mert bár a könyvnek vége lett, de érzésem szerint a történet akár folytatódhatott volna is. Ki tudja, talán egyszer a szerző úgy gondolja majd, hogy megtoldja még egy két kötettel a művet. Lényegében nem lenne rossz. Igaz az utolsó kötettel sokáig küzdöttem, valahogy nem voltam ráhangolódva. Már kiszemeltem egy 5 kötetes ugyancsak fantasy művet következőre, de még nem kezdtem bele. Van még itthon két szakkönyv, amelyeket már korábbi bejegyzésekben említettem, azokkal is haladni kellene. Illetve voltam olyan elvetemült, hogy a Delphi 5-ről szóló könyvet is elővettem a polcról, sosem árt ismerkedni vele, bár nem a legfrissebb irodalom és az utóbbi időben a programozás is erősen hanyagolva van általam.

Közben elkalandoztam kicsit az Opera egy érdekes tűnő funkciójának irányába, hogy visszakanyarodjak kicsit a bejegyzés elejéhez és egybe "fő" témájához. Ez pedig nem más mint az úgynevezett mouse gestures. Érdekes funkció, az egér jobb gombját lenyomva, különböző mozdulatokat végezve a böngészőt irányíthatjuk, illetve rávehetjük dolgokra. Egészen kényelmesnek tűnik ez a funkció, bár eléggé szokatlan.
Most pedig nyúzom tovább az "új" böngészőt, meglátjuk hogy viseljük egymást.

Ó igen, míg el nem felejtem, a bejegyzés zenéje legyen: MEGAMIX DANCE 90's

Gomb menüvel

Ma egy kis programozás félével rukkolok elő. A Firefox böngésző program menüje ihletett meg, aminek hatására szerettem volna valami hasonlót előállítani. Itt balra a mellékelt ábrán látszik is, hogy mire gondolok. Az elhatározást tett követte, lássuk mire jutottam.
Amire szükség lesz az a Lazarus fejlesztőkörnyezet. Itt hozzunk létre egy új projektet, majd a szerkeszthető formra tegyünk egy panelt. A panel színét  clMenuBar színűre kell beállítani. Az igazítást (Align) pedig alTop-ra. A BevelInner és a BevelOuter propertyk legyenek egységesen bvNonera állítva. Ezzel meg is kaptuk azt a fekete részt a képen, ami az ablak címsora alatt van. Most tegyünk fel erre a panelre egy SpeedButtont. Ezt már nem a Standard, hanem az Additional palettán találjuk. Azért erre a komponensre lesz most szükségünk, mert itt be tudjuk állítani, hogy lapos legyen. Tegyük is meg mindjárt és állítsuk be a gombunk Flat propertyjét Truera. Ezt követően adjunk valami cimkét a gombnak, ami legyen mondjuk Menü ▼. Mint látható tettem ide egy fura karaktert, ami egy lefelé mutató kis háromszög. Ezt a karaktertáblából ki tudjuk másolni a kódja U+25BC. Ha a gombunk nem méreteződik át automatikusan a szövegünk méretéhez, akkor méretezzük át. Ezt megtehetjük az egér segítségével, vagy a Height és a Width property beállításával.

Most, hogy már akad egy gombunk jó lenne összeházasítani valami menüfélével. Ehhez használjuk a komponenspaletta Standard fülén található PopupMenu komponenst. Ezt csak tegyük le valahova a formra, a pozíciónak nincsen jelentősége. Az Object Inspector ablakában nyomjunk egy jobb klikket a Popupmenün és válasszuk ki a Menu editort. Ennek segítségével hozzunk létre néhány menüpontot, hogy majd legyen mit megjeleníteni.
Van már gombunk és van menü elemünk is, kezdjünk hát hozzá, hogy kicsit testre szabjuk őket. Első körben azt szeretném, hogy ha az egeret a gombra viszem, akkor az megváltozzon, mint az az ábrán is látható. Ehhez a gomb eseményeit kell kezelésbe venni. A kívánt hatás eléréséhez három eseményt fogunk felhasználni a gomb esetében és egyet a menüében. Maradjunk még a gombnál tehát. Elsőnek az onMouseEnter esemény beállítása következik, ez hajtódik végre akkor, amikor az egér a gomb fölé kerül. Itt beállítom a gomb színét, a gombon levő szöveg színét és a korábban beállított Flat propertyt.
A kész esemény az alábbiak szerint alakul:

procedure TForm1.spBtnMouseEnter(Sender: TObject);
begin
   spBtn.Color:=clBtnFace;
   spBtn.Flat:=False;
   spBtn.Font.Color:=clBtnText;
end;

Ezt követően azt is meg kell csinálni, hogy mi történjen ha az egér elhagyja a gombot. Ehhez az onMouseLeave eseményt kell elkészíteni, ahol az imént beállított értékeket fogjuk visszaállítani valahogy így:

procedure TForm1.spBtnMouseLeave(Sender: TObject);
begin
   spBtn.Color:=clMenuBar;
   spBtn.Flat:=True;
   spBtn.Font.Color:=clMenuText;
end;

Most ha lefordítjuk a programot, akkor már ki is próbálhatjuk, hogy mit barkácsoltunk össze. Az egér mozgatása a gombra és le róla szemmel láthatóan működik.
Következzék a menü és gomb összekapcsolása. Nos, itt nem kell semmi komolyra gondolni, mindössze annyi fog történni, hogy a gombunk onClick eseményét hozzuk létre, hiszen azt szeretnénk, hogy a gombra történő kattintáskor megjelenjen a menü. Amit ehhez tudnunk kell az az, hogy a menüt pont a gomb alá akarjuk pozicionálni. Ezért az eseményhez létrehozott eljárásban deklarálok egy mnuPoint változót TPoint típussal, ebben fogjuk tárolni azt a koordinátát, ami a menünk bal felső sarkát jelenti. Az eljárás az alábbiak szerint néz ki:

procedure TForm1.spBtnClick(Sender: TObject);
var
  mnuPoint: TPoint;
begin
   mnuPoint.X:=spBtn.Left+2;
   mnuPoint.Y:=spBtn.Top+spBtn.Height;
   mnuPoint:=ClientToScreen(mnuPoint);
   pMnu.PopUp(mnuPoint.X,mnuPoint.Y);
end;

Látható, hogy az X koordinátába a menügombunk bal oldali pozíciójának az értéke kerül, de ehhez hozzá adok még kettőt, mert így nekem jobban néz ki, amikor a menü megjelenik. Az Y koordináta kiszámításához pedig a gomb felső szélének a pozíciójára valamint a gomb magasságára van szükségünk, e kettő érték összege megadja a gomb alsó szélének pozícióját. És van itt még valami. Mi lehet ez a ClientToScreen függvény? Nos, ez a TControl komponens egy függvénye és azt csinálja, hogy átalakítja nekünk a kapott koordinátákat, melyek a kliens relatív koordinátái, a képernyőn levő abszolút koordinátákká. Ami nagyjából annyit tesz, hogy kiderül a képernyőhöz viszonyítva hol helyezkedik el a gombunk bal alsó sarka. És azért van erre az értékre szükség, mert az előugró menünk popup propertyje ezeket a koordinátákat várja.
Már majdnem készen is vagyunk a dologgal, még a PopupMenu komponensünk egy eseményét állítsuk be, hogy a hatás még inkább kielégítő legyen. Ehhez állítsuk be az előugró menü onClose eseményére ugyan azt az eseménykezelőt, amit a gombnál arra használtunk, hogy lekezelje azt az eseményt, amikor a kurzor elhagyja a gombot. És készen is vagyunk.

Hellyel-közzel ugyan ez videón:

Alkalmasint majd készítek egy jobb videót a dologról, amiben az összes, a bejegyzésben szereplő elem látható lesz. A videót jobb minőségben is el lehet érni a youtubeon, ha itt a lejátszón a kis youtube ikonra kattintunk. Majd, már a youtubeon, a lejátszón levő kis fogaskerék gombra bökve vagy a 720p, vagy az 1080p felbontást válasszuk.