A linux desktop éve...

Első körben Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok minden kedves olvasómnak! Kicsit régen írtam utoljára blogbejegyzést, node még mindig nem vagyok grafomán :). Na de majd most.

Miért lett a Linux desktop éve a bejegyzés címe? Nos azért mert ezt a kifejezést picit gúnyos hangnemben szokták emlegetni, ezzel is utalva rá, hogy ez sosem jön el. Meglehet igazuk van, mert sajnos sok dolog a pl Windowshoz szokott felhasználóknak nem minden esetben működik, vagy nem úgy működik ahogy azt elvárják.

Én mégis azt gondolom, hogy minden linux használó számára akkor jön el a linux desktop éve, amikor valamelyik disztribúciót elkezdi használni „asztali” számítógépén napi rendszerességgel. Nekem lényegében már évekkel ezelőtt eljött :). Az asztali gépen ugye Ubuntut használok évek óta.

Karácsony van és úgy alakult, hogy gazdagabb lettem egy laptoppal is. A laptop egy Dell Inspiron 3542-es kék fedlappal, mint a képen is látszik.

Ennyit a külcsínről. Belül egy Intel i5-ös processzor hajtja a cuccot, amihez 4 Giga memóriát is adtak, valamint számomra meglepő módon 2 videókártyát. Egy Intelt hogy alap dolgokat annak a segítségével végezzen, ezzel energiát spórolva az akksi számára, és egy Nvidia-t, ha szükség lenne egy kis plusz energiára, valami grafikailag számítás igényesebb feladathoz. Ez utóbbi videókártya 2 Giga RAM-mal szerelt. A merevlemez 500 Gigás. És ami a lényeg, alapesetben Linux van telepítve rá, mégpedig az Ubuntu 12.04-es, ami még  2017-ig támogatott, lévén LTS kiadás. Kellemes meglepetés volt, mert vásárlásnál nem is vettem észre, hogy ezt egy matricával is jelzik a laptopon.

Persze nem is én lennék ha meghagytam volna ez a verziót a gépen. Így aztán egy nap használat után úgy gondoltam, hogy megnézem mit tud a rendszer következő LTS kiadásával. Először az újratelepítés nélküli rendszerfrissítésre tettem egy kísérletet. Előtte persze gondosan csináltam egy helyreállító lemezt, melyhez a gyártó volt olyan rendes és eszközt is adott. Ezzel rövid idő alatt össze lehet hozni a helyreállító lemezt mégpedig ízlés szerint USB kulcsra, DVD-re, vagy egy sima lemezképbe. Én ez utolsó megoldást választottam. Ezután már nyugodtan álltam neki a rendszerfrissítésnek, ami sajnos kudarcba fulladt. Egyszer csak odafagyott a telepítő és onnantól sehova sem akart menni. Újraindítottam a rendszert, de mert a telepítés félig volt kész így értelem szerűen nem volt éppen használható. No, ekkor gondoltam mi lenne ha kipróbálnák egy tiszta telepítést. Gyorsan letöltöttem hát a netről a 14.04-es Ubuntut egy pendrivera.

A pendriveról az Ubuntu hiba nélkül feltelepült és bár tartottam tőle, de minden működik a laptopon az új verzióval is. A második Nvidia-s videókártyát is sikerült életre kelteni. Igaz ehhez kicsit túrni kellett a netet.

A nyomtatót is gond nélkül telepítettem, lényegében pár kattintással. Mivel a nyomtató képes rá így WiFi-n keresztül megy a nyomtatás.

A következő meglepetés akkor ért, amikor megjött az új egerem. Pontosabban hanyattegerem. Egy vezeték nélküli Logitech M570-es hanyattegér, ami out of the box, ahogy mondni szokták, működik a rendszerrel. Igaz ezt még szokni kell. Régebben volt trackballunk, de azt nem a hüvelykujjammal kellett kezelni, Szóval ez picit fura most. Ellenben a trackball golyója színben harmonizál a laptop kék tetejével :).

Lényeg a lényeg, így karácsonyra egy csomó kellemes meglepetés ért számítástechnikailag és egyébként is.

Heroes of Might and Magic II

Heroes of Might and Magic II.

Régi játék, mellyel sokat játszottam anno. Nem olyan  régen az öcsém tabletjén találkoztam vele. Aztán eszembe jutott, hogy ha Androidon megy, akkor valószínűleg az Ubuntumon is mennie kell, hiszen az Android is szegről végről Linux. Megnézve a játékban a Credits menüpontot meg is találtam a linket, ahonnan a játék beszerezhető. És minő kellemes csalódás, van Linuxos verzió is a Windowsos mellett. Letölteni az http://sf.net/projects/fheroes2 oldalról lehet. Annyit tudni kell, hogy ez csupán egy motor. A játék működéséhez szükség van az eredeti játék néhány adatfájljára. Akinek ezek nincsenek meg a kereső használatával az internetről viszonylag könnyedén beszerezheti őket.
Mióta feltelepítettem játszottam már vele vagy két óra hosszát és azt kell mondjam, hogy remekül működik a linuxos verzió. Eddig zavaró hibába nem futottam bele. A játék hozza azt a játék élményt, amiért annak idején szerettem, egyszóval semmit nem kopott a varázsa. Aki szereti az ilyen, manapság már, retronak számító játékokat, annak mindenképpen ajánlom.
És álljon itt egy kis gameplay kedvcsinálónak a végére:

Szédelgés

Maradván a linux világában frissítettem a fedorát  január 19-én. Akkor még nem sejtettem, hogy ez nem lesz egyszerű eset. A dropbox miatt, amit a 18-as fedora már nem tart megbízhatónak, a frissítésért felelős script lehalt. Persze én, mint friss fedorás azt sem tudtam, hogy hova nyúljak, hogy jó legyen. Na semmi baj, azért kétségbe nem esünk, csináljunk tiszta telepítést. Amúgy is a DVD verziót szedtem le belőle, ami nem a live rendszer. A telepítő igyekszik nagyon felhasználóbarát lenni, olyannyira, hogy a partíciók kezelése kissé meglepett, számomra egyáltalán nem volt egyértelmű elsőre, hogy most akkor hol a fenében fogok én tudni saját kezűleg particionálni. De az első meglepit felismerés követte és végül is felment a rendszer.

Addig nem is volt vele baj, amíg nem akartam testre szabni, ami annyiban merül ki, hogy feltelepítek néhány számomra fontos programot, melyek egy része minő meglepő nem volt benne a repókban, illetve lecserélem a Gnome-Shell adwaita  témáját valami olyanra, amit az emberi szem jobban elvisel. A dropbox természetesen itt is meglepit okozott, telepítése után a csomagkezelő nem volt hajlandó semmit sem telepíteni. A megoldás az volt, hogy a yum dropbox repóját vissza kell állítani az egyel korábbi fedora verzióra, hogy menjen.

Fedora

Hol is kezdjem, talán az előző bejegyzésnél? Említettem ott, hogy szeretnék egy olyan Linux disztribúciót, amelyiknek az alapértelmezett asztali környezete a Gnome Shell. És azt is említettem, hogy tenni fogok egy próbát az Ubuntu Gnome Remixxel. Nos majdnem sikerült. Sajnos a gép nem ismerte fel a kártyaolvasót, amiről indítani akartam a telepítést, így erről le kellett tegyek, lévén üres dvd-m nem volt itthon, amire kiírhattam volna a képfájlt. Azonban, ha már órákat töltöttem azzal, hogy az ezer fele széttaglalt, valami tíz évet felölelő e-mail forgalmamat összegyűjtöttem, illetve mindent előkészítettem mentésre, úgy éreztem telepítenem kell :). Erre szombaton este sort is kerítettem. És mivel, mint írtam, az Ubuntu Gnome Remix nem jött össze, ezért a korábban már beszerzett Fedora 17-et vettem elő. A kritériumnak maximálisan megfelel, Gnome Shell az alap asztali környezet. Egyetlen dolog volt, ami miatt eddig nem ugrottam neki, mégpedig az, hogy ez egy rpm csomagkezelőt használó rendszer. Kicsit tartottam tőle, az Ubuntu és származékai ugyanis egy roppant kényelmes csomagkezelő rendszerrel vannak megáldva és én szeretem a kényelmet. Persze, mikor még Zenwalk Linuxot nyúztam ott megint más csomagkezelővel kellett bíbelődni, na de az ember ugye könnyen megszokja a jót...

Tehát szombaton este felpakoltam a Fedora linuxot a gépemre. Kicsit sajnáltam, hogy a 18-as verzió még nem jött ki belőle, de az is egy érdekes tapasztalat lesz majd, ha frissíteni akarom a 17-est a 18-asra. Talán majd arról is ejtek pár szót itt a blogban, hiszen az új verziót, hacsak nem tolják el megint a kiadás időpontját, még ebben a hónapban "kézbe" vehetjük. Na de térjünk vissza a telepítéshez. Maga a telepítő elég egyszerű pár kérdés után felmásolja a rendszert, majd kéri a telepítő lemez eltávolítását illetve a rendszer újraindítását. Első indításnál még kapunk pár kérdést és utána használhatjuk a frissen telepített operációs rendszerünket. A telepítés folyamán, illetve az utána következő, mit hol keressek, mire lesz még szükségem típusú dolgokra remek kis útmutatót találtam a logout.hu egyik cikkében, melynek témája a Fedora 17 teljes telepítése. Azt hiszem ezen cikk nélkül kicsit nyögvenyelősebben indult volna a dolog, így viszont minden simán és gördülékenyen ment.

Arra gyorsan rájöttem, a cikket olvasva, hogy a Fedora alapban nem sok telepített programmal érkezik, legalább is nem olyanokkal, amelyeket használok szinte nap mint nap. Azonban ez legyen a legkisebb gond, telepíteni lehet, és talán jobb is, hogy nincsen teletömködve felesleges programokkal, majd én felteszem, amire szükségem van.
Még a programok telepítése előtt persze elindítottam egy frissítést is, hiszen nem tegnapi kiadásról van szó így jó egy órát molyolt a rendszer míg a netről leszedte a közel 500 darab frissítést.
Frissítés után még telepítettem a számomra hiányzó programokat, valamint igyekeztem kicsit pofásítani a Gnome Shellt. Így aztán hajnali fél kettőig el is szórakoztam vele.

Másnap, mivel még előző este nem voltam készen, lévén Fedora nem a Thunderbird levelező klienst szállítja, és én, mint olyan, gondoltam adok egy esélyt az alapértelmezett Evolutionnak, így a mentett levelezésem nem tudtam bepakolni az új levelezőbe. Kisebb trükkel azonban megoldható volt, ami abban nyilvánult meg, hogy lekaptam egy Thunderbirdöt a Mozilla honlapjáról, és a korábban eml formában lementett leveleimet a tb segítségével hoztam mbox formába, amit már az Evolution is megevett. Tudom, vannak erre remek scriptek, meg miegymás, sőt saját megoldást is írhattam volna, nem tűnt túl bonyolultnak a kivitelezés, de mégis ez volt számomra a legeslegegyszerűbb megoldás (lehet megkövezni érte :D). Szóval levelezés helyén, üzenetszűrők beállítva. Ismerkedés a rendszerrel.

A korábbi Linux Mintem érzésre nekem gyorsabban indult, de bejelentkezés után lomhább volt. A rendszer leállítása félelmetesen gyors viszont a Fedorán. Ez egészen meglepett. Az elmúlt pár napban, mióta nyúzom a rendszert még nem sikerült kiakasztanom, a Minten azért volt, hogy kissé odahűlt a Gnome Shell és csak a CTRL+ALT+BackSpace segített neki kiolvadni.
A csomagkezelés, amitől tartottam, nem kényelmetlenebb, mint a Minten volt. Igaz a Yumex, néha kilépés után tol egy hibaüzenetet, de ezzel még együtt tudok élni.
Kíváncsi leszek, hogy huzamosabb használat után is ennyire elégedett leszek e a rendszerrel. Minden esetre most nagyon tetszik, kényelmesnek, otthonosnak érzem.
A sokak által erősen kritizált Gnome Shell nagyon szépen muzsikál rajta, és roppant mód megkönnyíti a dolgomat. Nem csupán szép, de kézreálló, segíti a munkát a gépen. Erről mindig eszembe jut, hogy annyira belém rögződtek már a billentyű kombinációk, hogy sokszor munkahelyen is nyomom a gombokat csak ott, a Windowson, nem történik semmi ennek hatására :D.

Összegezve, mindenkinek csak ajánlani tudom a Fedora Linuxot.

Álljon itt egy kis videó a rendszerről magáról, amit így a blogolás végeztével készítettem a SHIFT+CTRL+ALT+R billentyűkombináció lenyomásával, elvégre a Gnome shell alatt már nem kell külső segédprogram ahhoz, hogy felvegyük épp mi történik a monitoron ;).

A bejegyzés zenéje: (Gregorian-Moment of Peace vs antarktika)

Youtube

No, kérem ismét klaviatúrát ragadok és vetek ide pár sort. Első körben talán feleljünk meg a címnek. Szóval Youtube. Talán már korábban is írtam, de újabban elég sok teljes, szinkronizált filmet lehet megtalálni rajta, ezért aztán lassan átszokok ide, mert a tévében amúgy sincsen soha semmi. Pedig az RTL Klub vezetője milyen szépen nyilatkozott a minap, hogy mennyit költenek új filmekre stb. Csak sajnos piszkosul nem lát az ember mást, csak idétlen sorozatokat, meg ismétlés hegyeket... Szóval erről ennyit.

Nem vagyok amúgy egy filmesztéta, vagy kritikus, a filmekről többnyire ennyit szoktam tudni, hogy tetszik, vagy sem. Most mégis írok pár sort a kb. két napja a youtube-on látott Tekken című filmről. A film alapját egy régebbi számítógépes játék adja ugyan ezen a néven.  Sosem játszottam vele, de ismerős a neve. Talán ezért is kattintottam a filmre mikor megláttam, hogy fent van. Gondoltam ez is hasonló lesz mint a Mortal Kombat, vagy a Street Fighter alapján készült mozi. Nem is tévedtem. Gyenge történet, borítékolható végkifejlet, amit igyekeztek valamelyest a látvánnyal kompenzálni. Sajnos ez nem nagyon jött össze nekik, vagy csak én nem voltam olyan hangulatban, minden esetre eléggé csalódás volt ez a mozi.


Aztán a héten elérhetővé vált a következő generációs Windows operációs rendszer. Eléggé megosztja a felhasználókat lévén egy teljesen új kezelőfelületet kapott, amit kezdetben Metro UI-nak, mostanában meg a fene tudja minek hívnak, mivel átkeresztelése folyamatban van. Szóval ez a megosztó új kezelőfelület teljes mértékben eltér az eddig megszokott alul egy tálca meg start menü és egyéb dolgoktól. Feltételezem hogy alapesetben nem az asztali gépeket használók voltak ennek a kezelőfelületnek a célközönségei, lévén ilyen kis, úgynevezett csempéket lehet látni benne mindenhol és természetesen a hagyományos start menü is megszűnt, hanem inkább a tabletek és egyéb érintőképernyős kütyük. Bővebb információval azonban nem tudok szolgálni róla, mivel nem fogom letölteni és kipróbálni. Letettem a voksomat végleg a linux alapú operációs rendszerek mellett és idehaza már csupán ezt használok. A munkahely persze más, ott azt kell használni amit használni kell. És ott jelen pillanatban Window 7 van.

Ez a Windows 8-as téma egyébként leginkább azért merült fel bennem, mert még mindig nagyon sok informatikai fórumon látom a szájtépést, fújolást ezek ellen az új, a hagyományostól teljesen elrugaszkodott kezelőfelületek ellen. Ebből jól látszik, az emberek a szokásaik rabjai. Nyilván én is van, amit nehezen szokok meg, de pl. a Linuxomon levő asztali környezet nem ilyen. Korábban már tettem is itt közzé két képet róla. Roppant kényelmesnek tartom, például, hogy az azonnali üzenő kliens oly mértékben integrálódik az asztali környezetbe, hogy nem kell külön ablakokba írogatnom ha kommunikálok valakivel, és így nem kell megszakítanom az éppen végzett egyéb műveletet azzal, hogy előtérbe hozom az üzenő ablakát, hanem csak feljön egy kis buborék a képernyő alsó részén, ami még áttetsző is, ahova lehet írni a választ :).

Nagyító

Aztán, hogy ez a bejegyzés se maradjon rajz nélkül, most egy nagyítót készítettem. Ezt az a tény ihlette, hogy elkezdtem végre összerakni a weblapomat is és arra gondoltam, hogy a kereső mező mellett jól mutatna egy nagyító. És ha már próbálgatom szárnyaimat a grafika világában, akkor miért ne csináljak sajátot? Szóval ilyen lett, mint ahogy itt oldalt látható.

A minap arra gondoltam, hogy össze kellene gyűjteni az internetes ténykedéseim listáját, de tartok tőle egy két oldalt leszámítva nem tudnám összeállítani, hogy melyik fórumon mikor, kinek és mit segítettem megoldani. Ja igen ha még nem írtam volna, mondhatni "hobbim" az ilyen informatikai fórumokon az észosztás :D. Többek között itt, a blogban linkelt oldalak némelyikén is időnként aktív "életet" élek, ugyanis van, amikor érdekes problémát vet fel valaki, amihez úgy érzem, hogy hozzá tudok szólni, tudok segíteni neki a problémája megoldásában. Példaként talán álljon itt a leginkább mérhető két profilom. Az egyik a prog.hu-ról, ahol ahol VPeti-ként szerepelek és a másik, az oldal társoldala, ahol roppant trükkösen a VadaszP nicket választottam magamnak :). Persze egyéb nickem is akad, de azt most nem teszem közzé.

A hét történése még, hogy rendeltem egy új telefont magamnak. Ugye a korábbi telefonom sajnálatos módon megadta magát mikor az öcséméknél voltam a nyáron és egy régebbi telefont voltam kénytelen használni. Ezt korábban azért cseréltem le, mert önállóskodott és hívogatott embereket a híváslistáról, az én beleegyezésem nélkül (gyanítom a pára miatt tette ezt anno). Az új készülék még mindig nem okos telefon, hanem egy Nokia c2-01-es lesz. Minek utána a telefon használati szokásaim leginkább az sms írásra (tudom ez egy rablás a szolgáltató részéről) és a telefonálásra korlátozódnak leginkább. Netezeni telefonon, csak ritkán szoktam, valahogy nem ugyan az az élmény azon a pici kijelzőn...

A bejegyzés zenéje: (Battlelore - Third Immortal)

Miért használok Linuxot?

Nagyjából általános iskolás korom óta foglalkoztat a számítógépek világa. Nem mondom, hogy guruvá képeztem volna magam a témában az elmúlt időben, de nem számítok teljesen analfabétának. Ha pozicionálni kellene magam, akkor azt mondanám, valahol az átlag felhasználó fölött vagyok kicsivel. Persze ez erősen relatív, hiszen ki az, akit átlag felhasználónak mondhatunk? Mivel azt gondolom, hogy nem csupán általános számítógépes problémákat vagyok képes megoldani (persze van, hogy kicsit túlbonyolítok dolgokat), ezért bátorkodtam magam kicsivel az átlag felé helyezni. De kanyarodjunk vissza a témához. Első találkozásom a Linuxxal valamikor középiskolás koromban volt. Computer Panoráma, vagy Chip magazin CD mellékletén volt SuSE Linux. Ezt telepítettem fel a gépemre. Az első kísérletek gyorsan kudarcba fulladtak. Véleményem szerint akkor még a Linux sem olyan volt mint manapság és persze az én tudásom, hozzáértésem és kitartásom is komoly hiányosságokkal bírt a témát illetően. Aztán ugyebár ilyen korában az ember még hajlamosabb játékokkal foglalkozni, és lássuk be ezen a területen a Linux még a mai nap is elég gyengécske.

Komolyabban akkor kaptam rá a Linux próbálgatására, mikor 2003-ban elkezdtem egy Rendszerinformatikus tanfolyamot. Ott a Mandrake Linuxot oktatták nekünk. Vegyes érzelmekkel fogadtam tetszett is meg bonyolultnak is tűnt. Én is mint a velem egykorúak jelentős százaléka a Microsoft termékein nőttünk fel és a Linux egy teljesen más világ volt. Persze megvoltak az ablakok, meg egy csomó dolog, de valahogy mégis idegennek hatott az egész. És persze ott volt a terminál, ami mint tudjuk egy roppant hasznos funkció Linux alatt, de mégis kicsit életidegen az akkor már erőteljesen klikkelgetéshez szokott felhasználó számára.

Ami mégis a Linux mellett tartott, az a kihívás volt illetve, és talán ez lehetett a legfőbb érv mellette, az érzés, hogy valamiben különbözök az átlagtól. A környezetemben most sem használ egyetlen ismerősöm sem Linux alapú operációs rendszert.

Az első Linux disztribúció amit hosszabb ideig használtam az a magyar fejlesztésű UHU Linux volt. Viszonylag kényelmesen használható volt. A használhatósághoz nagyban hozzájárult, hogy menet közben lett internet kapcsolatom. Akkor még modemes betárcsázós. Ekkor még úgynevezett dual bootos megoldással ment a Linux és a Windows egymás mellett. És ez a megoldás egészen sokáig meg is maradt, egészen pontosan tavaly nyárig.

Ahogy fejlődött a technika és avult a gépem kipróbáltam több Linux disztribúciót is, elhagyva ezzel az UHU-t. Volt fent Ubuntu, Slackware, Debian majd végül Zenwalk. Ez utóbbi a Salckwarere épül de roppant módon kezes és nem túl nagy a rendszer igénye. Éveken keresztül használtam, egészen tavaly nyárig.

A tavalyi évben egy remek viharnak köszönhetően kénytelen voltam beszerezni egy új számítógépet, mivel a régi tönkre ment. Az új gépre már nem került fel Windows, mivel akkoriban vállalkozó is voltam és úgy gondoltam, hogy nem lenne szerencsés egy lopott rendszert feltenni rá, mert azt tudtam, hogy pénzt nem akarok áldozni egy új Windowsra. Tehát maradt a Linux. Az új gépre is első körben a Zenwalk került. Azonban voltak vele gondok és úgy döntöttem, hogy sem időm, sem kedvem nincsen farigcsálni a rendszert. Feltettem tehát a sokak által kritizált Ubuntu Linuxot. Vadont új Unity kezelőfelület első szokatlan volt, de hamar megbarátkoztam vele. Kényelmes volt és hatékonyan lehetett vele dolgozni. A kísérletezhetnék azonban bennem volt. Sokat hallottam a Gnome asztali környezet új 3-mas verziójáról (Gnome shell). Hasonlóképp megosztotta a népeket mint a Unity. Itt volt hát az ideje kipróbálni. Kicsit informálódtam utána az interneten, majd felpakoltam az Ubuntumra. Az új asztali környezet mondhatni elsőre elvarázsolt, még inkább hatékonyabbá tette számomra a rendszer használatát. Aztán idén áprilisban kijött az új verzió az Ubuntuból. Még a végleges kiadás előtt kipróbáltam, frissítettem rá. Sajnos nem volt igazán meggyőző. Mindjárt a bejelentkező képernyőnél elvérzett számomra a rendszer. Az eddig gyors és kényelmes rendszer megszűnt és feláldozásra került az értelmetlen látványjavítás oltárán. Mondhatni mocskosul lassan váltott a felhasználók között. Az Unity is átesett némi ráncfelvarráson, de ez sem lett a régi. Ennek hála ismét a váltás mellett döntöttem. Szóval a „második” legnépszerűbb rendszert, a Linux Mintet vettem górcső alá. Kellemes meglepetés volt. Kapott egy új kezelőfelületet, de szerencsére ezt le lehetett tiltani és alóla kicsillant a korábban jól megszokott gnome shell. Elégedetten vettem használatban a rendszert.

Természetesen, ennek is lett frissítése, kijött a 13-mas verzió belőle Maya kódnéven. Kiölték belőle az általam megszeretett asztali környezetet, de ez nem tántorított el a frissítéstől. Kis hegesztés után a Gnome shell is felkerült rá és azóta is azt használom. Nos nagyjából ennyi a történet.

Álljon itt két kép a mostani asztalról emléknek:

 

A bejegyzés zenéje legyen: