Beszereztem egy Eaton E Series NV 800-as szünetmentes tápot. Igazából nem is foglalkoztam vele, hogy mennyire linux kompatibilis vagy sem, lévén kezdetben nem állt szándékomban szoftveresen vizsgálni az operációs rendszer alól, hogy hogyan működik a szerkezet. Aztán, mivel volt hozzá egy USB csatlakozó, a kíváncsiság győzött.
Összedugtam a géppel, amin egy Ubuntu 12.04-es operációs rendszer van. Természetesen elsőre nem történt semmi. Kis keresgélés az interneten, hogy mégis mit lehet vele kezdeni, valamint vagy egy óra szívás után sikerült beállítani, persze még nem tökéletes, mert bizonyos dolgokat nem jelez ki, de majd azon még dolgozok.
Lássuk mi is kellett ahhoz, hogy a dolog megszólaljon. Első körben telepíteni kellett a nut csomagot.
sudo apt-get install nut
Telepítés után némi konfigfájl szerkesztgetés volt szükséges. Első körben a /etc/nut/ups.conf-ot kellett szerkeszteni.
Korábban már blogoltam Licia Troisi könyveiről, most ismét megteszem. Bár már nem most jelent meg az Égvilág című trilógia befejező kötete, de én még csak most értem a végére. Egészen kellemes kis fantasy regény erős romantikus beütéssel és természetesen happy enddel a végén. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Mondjuk tény, hogy leginkább az ifjúsági irodalom kategóriába sorolnám a művet, a kiadó 16 éves kortól ajánlja.
A befejező részben Dubhe, a regény főhőse, egészen "meglepő" átalakuláson megy keresztül. Ugye emlékezhetünk az első két részből, hogy egy átoknak köszönhetően szörnyeteggé válhat, elpusztulhat. Mint végső fegyvertől, ettől sem riad vissza, hogy felhasználja, hogy megmentse kedvesét a Gyilkosok Testületétől.
A regény persze több szálon fut, melyek olykor összeérnek, hogy aztán egy újabb szálban folyjanak tovább az események.
Mivel már így is rontottam az olvasmányélményen, ezért tovább nem írok a könyvről, aki kíváncsi, majd elolvassa.
Feltelepítettem ma a tabletemre ezt a Blogger alkalmazást hátha kedvet kapok ismét a blogoláshoz. Ennek örömére ezt a pár soros bejegyzést már ezen írom (és utána asztali gépen kicsit jobban kipofozom :-) ). A Google play-en nem kapott túl jó kritikát az alkalmazás, de azért optimista vagyok, a hangouts-t is lehúzták, de kipróbálva egészen használhatónak bizonyult. Reméljük, ez is olyan lesz.
Az első kihívás meg is volt vele. Elsőre nem tűnt egyszerűnek linket beszúrni, de azért ha minden igaz, akkor sikerült :-). Képet a szövegszerkesztő részen nem, de a szerkesztőn kívül lehet a bejegyzéshez csatolni.
Néhány napja azt tapasztaltam, hogy az általam használt "asztali" Twitter kliens, a Hotot, nem hajlandó működni. Ez abban merült ki, hogy a program ugyan elindult, de sajnos nem volt képes bejelentkezni a szolgáltatásba. Először arra gondoltam, hogy az én készülékemben lehet a hiba, így fogtam és újratelepítettem a programot, sőt még egy fejlesztői verziót is kipróbáltam. Sajnos egyik megoldás sem oldotta meg a problémát. Ezután azt gondoltam teszek fel másikat helyette, de sajnos a Turpial nevű klienssel is így jártam. És itt már erősen gyanús volt, hogy a hiba mégsem nálam lesz.
Ma, kis kutakodás után, találtam ezt a bejegyzést, melynek hála megvilágosodtam. Most már tudom, hogy a Twitter 2013. június 12-ével leállította az 1.0-ás API-ját, amin keresztül ezek a programok kommunikáltak a Twitterrel. És mivel a szolgáltatás már csak az 1.1-es API-n keresztül érhető el, így csak olyan program használható, ami támogatja ezt. Így pillanatnyilag a Birdie nevű kliensre esett a választásom.
A Birdie-t Ubuntura a legegyszerűbben úgy telepíthetjük, ha felvesszük az alábbi PPA-t, tehát kiadjuk a következő parancsokat egy terminálban:
Korábban készítettem egy "felmérést", melynek során arra kérdésre igyekeztem választ kapni, hogy etikus-e a reklámokat blokkolni a weboldalakon. A kérdőívet jelen blogban, a Google plus-on az ismerőseim között, valamint ugyancsak a G+-on az Androbit informatikai magazin közösségében tettem közzé.
A kérdőívre 23 válasz érkezett. Talán nem meglepő módon a válaszolók 100%-a férfi volt.
Életkor tekintetében három korosztály tisztelt meg a válaszaival, nevezetesen a 20-29 év közöttiek (6 fő), a 30-39 év közöttiek (11 fő) és a 40-49 év közöttiek (szintén 6 fő).
A válaszolók 17%-a azaz 4 fő nyilatkozott úgy, hogy elolvassa a weboldalak használati feltételeit, abban az esetben is ha az oldal használata nem kötött regisztrációhoz. Ezek alapján úgy tűnik, a többséget nem érdeklik annyira egy weboldal használatának feltételei, hogy azt magától megkeresse, elolvassa.
Az Elítélendőnek tartod e reklámblokkoló használatát a tartalomszolgáltatókkal szemben? című kérdésre várakozásaimnak megfelelően a többség, a válaszolók 78%-a (18 fő), nyilatkozott úgy, hogy nem tartja elítélendőnek a dolgot. Sajnos utólag okos az ember, és így belegondolva ezen kérdés elé, illet volna feltenni még két kérdést, miszerint a válaszoló üzemeltet e saját weboldalt, illetve a saját weboldalán találhatóak-e hirdetések. A válaszokból arra következtetek, hogy az internetezők többsége nem érzi úgy, ahogy azzal, hogy reklámblokkolót használ azzal kárt okoz a weboldal üzemeltetőjének.
Számomra meglepő eredményt hozott a következő kérdés, ugyanis csaknem fele-fele arányban érkezett válasz a kérdésre, hogy használsz e reklámblokkolót. A válaszolók 57%-a (13 fő) használ ilyen megoldást, a többiek nem. Úgy gondoltam, hogy lényegesen nagyobb arányban használnak az emberek reklámblokkolót, de tévednem kellett. Persze, hozzá kell venni, hogy nem az internetet használó összes embert kérdeztem meg, hanem csak egy igen pici szeletét, így messzemenő következtetéseket levonni nem lehet ebből.
Ez a kérdés egyfajta szűrő is volt, ugyanis aki nem használ reklámblokkolót, annak a következő két kérdést már nem tette fel a kérdőív.
Érdekes választ hozott a következő kérdés, ugyanis a válaszadók 62%-a, tehát 8 fő, kikapcsolná a szűrést, ha az általa látogatott oldalon, ha erre megkérnék.
A következő kérdésre, miszerint az általad rendszeresen látogatott weboldalakon, melyekről tudod, hogy reklámokból befolyt összegekből tartja fent magát, kikapcsolod-e a reklámblokkolót? már csak a válaszolók kisebb százaléka nyilatkozott úgy, hogy kikapcsolja a szűrést. Mindössze 38%, azaz 5 fő kapcsolja ki a reklámblokkolóját ebben az esetben.
A kérdőív Google docs általi összegzése megtekinthető itt.
Összességében elmondható, hogy felmérésben résztvevő emberek nagyobb részben nem érzik etikai vétségnek a reklámok blokkolását, nem érdekli őket egy weboldal használati feltétele és kicsit több mint 50%-uk használ reklámblokkoló megoldást. A reklámblokkolót használók nagyobb része ugyanakkor hajlandó kikapcsolni a szűrést ha erre megkérik őket, de maguktól még az általuk rendszeresen látogatott weboldalakon sem kapcsolják ki a szűrést, még abban az esetben sem, ha tudják, hogy a weboldal reklámokból tartja fent magát.
Ezt a bejegyzést már egy korábbi időpontban közzé tettem az androbit.org informatikai portálon, de úgy gondolom, ebben a blogomban sem haszontalan, így most itt, minimálisan kiegészítve, újra publikálom.
Idegen helyen nem, de itthon előszeretettel állítom be úgy a Firefoxot,
hogy elmentse nekem az internetes űrlapokban megadott adatokat,
elsősorban felhasználóneveket, mert jelszavakat itthon sem mentek vele.
Időnként azonban előfordul, hogy olyan is kerül ebbe a mezőbe, amit nem
szeretnék, hogy megjegyezzen, teszem azt véletlenül elírtam
bejelentkezésnél valamelyik adatot. Nos ha már megtörtént a "baj" nem
kell kétségbe esni van rá megoldás.
Telepíteni kell az SQLite manager
kiegészítőt majd, vagy az Eszközök menüpont alól közvetlenül, vagy a Webfejlesztő menüpont alól indítható el az SQLite manager. Ha elindult nyissuk meg vele a profilunkban levő formhistory.sqlite adatbázis fájlt. Itt aztán
szépen meg kell keresni azt a sort, amire nincsen szükségünk és törölni.
Az SQLite manager ablaka
A kiegészítő kezelőfelülete, mint az a képernyőképen is látszik, eléggé felhasználóbarát, pár perc óvatos
ismerkedés után könnyedén el tudjuk végezni benne a kívánt műveletet.
Természetesen nem csak a Firefox által használt adatbázis fájlok, de bármely más SQLite fájl is szerkeszthető a segítségével.
Tegnap a Libertarian nevű blog egyik blogbejegyzése gondolkodásra késztetett. Elolvastam az agyonreklámozott világháló című bejegyzést ezen a weboldaon és úgy döntöttem, készítek egy rövid közvélemény kutatást a témában.
Kedves olvasóim, érdekelne a véleményetek, ezért kérlek benneteket, hogy olvassátok el ti is azt a blogbejegyzést, majd töltsétek ki a kérdőívet. A kérdőív névtelen, az eredményeket 2013. június 15-én fogom közzétenni ezen a blogon.
Régi játék, mellyel sokat játszottam anno. Nem olyan régen az öcsém tabletjén találkoztam vele. Aztán eszembe jutott, hogy ha Androidon megy, akkor valószínűleg az Ubuntumon is mennie kell, hiszen az Android is szegről végről Linux. Megnézve a játékban a Credits menüpontot meg is találtam a linket, ahonnan a játék beszerezhető. És minő kellemes csalódás, van Linuxos verzió is a Windowsos mellett. Letölteni az http://sf.net/projects/fheroes2 oldalról lehet. Annyit tudni kell, hogy ez csupán egy motor. A játék működéséhez szükség van az eredeti játék néhány adatfájljára. Akinek ezek nincsenek meg a kereső használatával az internetről viszonylag könnyedén beszerezheti őket.
Mióta feltelepítettem játszottam már vele vagy két óra hosszát és azt kell mondjam, hogy remekül működik a linuxos verzió. Eddig zavaró hibába nem futottam bele. A játék hozza azt a játék élményt, amiért annak idején szerettem, egyszóval semmit nem kopott a varázsa. Aki szereti az ilyen, manapság már, retronak számító játékokat, annak mindenképpen ajánlom.
És álljon itt egy kis gameplay kedvcsinálónak a végére:
A múlt héten melóban jó szokásomhoz híven könyvcsomagot állítottam össze pár település számára mikor is belefutottam az alábbi két könyvbe, melyekről azonnal tudtam, hogy ezt nekem muszáj lesz elolvasni.
Dominic O'Brien: A sikeres vizsgázás titkai
Aarron Walter: Keresők és webhelyek
A sikeres vizsgázástól talán azt várom, hogy mutat egy két olyan dolgot, melyet kamatoztathatok majd további olvasmányaim során, míg a másik könyvet leginkább azért hoztam haza, hogy egy kicsit jobban rálássak a SEO-ra és egyéb dolgokra. Az olvasást valószínűleg a sikeres vizsgázással fogom kezdeni. Ha lesz kedvem majd leírom milyen mértékben lehet hasznosítani a benne foglaltakat.
Ma úgy döntöttem, hogy új címre költöztetem a blogomat. Maradtam persze a Blogger berkein belül, de egy másik Google fiókkal hoztam létre ezt az új blogot. Erre azért volt szükség, mert szeretném a blogot összekapcsolni a Google+ profilommal, de nem szeretnék két Google+ profilt. Szóval így született meg a mostani blog. Felmerülhet a kérdés, hogy a blog címe miért az lett, ami? Nos, megvallom nem jutott jobb eszembe :).
Maga a költözés egyébként így házon belül rettentően egyszerű volt, a régi blogot exportáltam, majd az újba importáltam és tadam, már itt is van az összes régi tartalom.
Most már csak a Twitterrel kell összekössem, illetve a Facebookkal.
Kormányunknak hála, átkeresztelték az utcánkat. Meg is kaptuk róla a papírt, melyben tájékoztatva lettünk, hogy mi a teendő, ha új lakcímkártyát szeretnénk. Persze nekem megint "különutasnak" kellett lenni. Nekem ugyanis még a régi típusú személyi igazolványom van, így a polgármesteri hivatalon keresztül nem nagyon ment a dolog intézése, mondták menjek be az okmányirodába és majd megcsinálják.
Ma jött el az ideje, hogy meglépjem ezt. Be is mentem, húztam sorszámot, majd bevillant, hogy a papírt, amit az önkormányzat küldött, és amire lényegében semmi szükség nem volt, melóban hagytam. Na spuri vissza melóba érte, majd újabb számtépés az okmányirodában, aztán várakozás. Szerencsére nem sokat kellett várni és minő kellemes meglepetés, még az általam először húzott számot sem szólították, így aztán elég gyorsan sorra is kerültem. Az igazolványt nagyjából 5-10 perc alatt kezembe nyomták és ezen jól meg is lepődtem. Én kis naiv azt gondoltam, hogy vagy egy hetet kell rá várni. Lényegében, akik az önkormányzaton keresztül intézik nekik sokkal több időbe kerül, szóval én jól jártam :).
A minap arra gondoltam, hogy készítek egy programot, ami képes leellenőrizni fájlok MD5 ellenőrzőösszegét, illetve saját maga is képes lesz majd előállítani ellenőrző összeget. Első körben azt szeretettem volna megvalósítani, hogy egy pici (32x32 pixel) ikon jelenjen meg a listában, amiben kijelzi a program, hogy a fájl, amit ellenőrzött, az nem sérült e. Én egy Listbox komponenssel akartam megvalósítani a dolgot. Sajnos a Listbox alapban nem támogatja a képek ilyen formán való beszúrását, ezért kicsit utána kellett nézni az interneten, hogy miképpen valósítható meg a dolog.
Maradván a linux világában frissítettem a fedorát január 19-én. Akkor még nem sejtettem, hogy ez nem lesz egyszerű eset. A dropbox miatt, amit a 18-as fedora már nem tart megbízhatónak, a frissítésért felelős script lehalt. Persze én, mint friss fedorás azt sem tudtam, hogy hova nyúljak, hogy jó legyen. Na semmi baj, azért kétségbe nem esünk, csináljunk tiszta telepítést. Amúgy is a DVD verziót szedtem le belőle, ami nem a live rendszer. A telepítő igyekszik nagyon felhasználóbarát lenni, olyannyira, hogy a partíciók kezelése kissé meglepett, számomra egyáltalán nem volt egyértelmű elsőre, hogy most akkor hol a fenében fogok én tudni saját kezűleg particionálni. De az első meglepit felismerés követte és végül is felment a rendszer.
Addig nem is volt vele baj, amíg nem akartam testre szabni, ami annyiban merül ki, hogy feltelepítek néhány számomra fontos programot, melyek egy része minő meglepő nem volt benne a repókban, illetve lecserélem a Gnome-Shell adwaita témáját valami olyanra, amit az emberi szem jobban elvisel. A dropbox természetesen itt is meglepit okozott, telepítése után a csomagkezelő nem volt hajlandó semmit sem telepíteni. A megoldás az volt, hogy a yum dropbox repóját vissza kell állítani az egyel korábbi fedora verzióra, hogy menjen.
Hol is kezdjem, talán az előző bejegyzésnél? Említettem ott, hogy szeretnék egy olyan Linux disztribúciót, amelyiknek az alapértelmezett asztali környezete a Gnome Shell. És azt is említettem, hogy tenni fogok egy próbát az Ubuntu Gnome Remixxel. Nos majdnem sikerült. Sajnos a gép nem ismerte fel a kártyaolvasót, amiről indítani akartam a telepítést, így erről le kellett tegyek, lévén üres dvd-m nem volt itthon, amire kiírhattam volna a képfájlt. Azonban, ha már órákat töltöttem azzal, hogy az ezer fele széttaglalt, valami tíz évet felölelő e-mail forgalmamat összegyűjtöttem, illetve mindent előkészítettem mentésre, úgy éreztem telepítenem kell :). Erre szombaton este sort is kerítettem. És mivel, mint írtam, az Ubuntu Gnome Remix nem jött össze, ezért a korábban már beszerzett Fedora 17-et vettem elő. A kritériumnak maximálisan megfelel, Gnome Shell az alap asztali környezet. Egyetlen dolog volt, ami miatt eddig nem ugrottam neki, mégpedig az, hogy ez egy rpm csomagkezelőt használó rendszer. Kicsit tartottam tőle, az Ubuntu és származékai ugyanis egy roppant kényelmes csomagkezelő rendszerrel vannak megáldva és én szeretem a kényelmet. Persze, mikor még Zenwalk Linuxot nyúztam ott megint más csomagkezelővel kellett bíbelődni, na de az ember ugye könnyen megszokja a jót...
Tehát szombaton este felpakoltam a Fedora linuxot a gépemre. Kicsit sajnáltam, hogy a 18-as verzió még nem jött ki belőle, de az is egy érdekes tapasztalat lesz majd, ha frissíteni akarom a 17-est a 18-asra. Talán majd arról is ejtek pár szót itt a blogban, hiszen az új verziót, hacsak nem tolják el megint a kiadás időpontját, még ebben a hónapban "kézbe" vehetjük. Na de térjünk vissza a telepítéshez. Maga a telepítő elég egyszerű pár kérdés után felmásolja a rendszert, majd kéri a telepítő lemez eltávolítását illetve a rendszer újraindítását. Első indításnál még kapunk pár kérdést és utána használhatjuk a frissen telepített operációs rendszerünket. A telepítés folyamán, illetve az utána következő, mit hol keressek, mire lesz még szükségem típusú dolgokra remek kis útmutatót találtam a logout.hu egyik cikkében, melynek témája a Fedora 17 teljes telepítése. Azt hiszem ezen cikk nélkül kicsit nyögvenyelősebben indult volna a dolog, így viszont minden simán és gördülékenyen ment. Arra gyorsan rájöttem, a cikket olvasva, hogy a Fedora alapban nem sok telepített programmal érkezik, legalább is nem olyanokkal, amelyeket használok szinte nap mint nap. Azonban ez legyen a legkisebb gond, telepíteni lehet, és talán jobb is, hogy nincsen teletömködve felesleges programokkal, majd én felteszem, amire szükségem van. Még a programok telepítése előtt persze elindítottam egy frissítést is, hiszen nem tegnapi kiadásról van szó így jó egy órát molyolt a rendszer míg a netről leszedte a közel 500 darab frissítést. Frissítés után még telepítettem a számomra hiányzó programokat, valamint igyekeztem kicsit pofásítani a Gnome Shellt. Így aztán hajnali fél kettőig el is szórakoztam vele.
Másnap, mivel még előző este nem voltam készen, lévén Fedora nem a Thunderbird levelező klienst szállítja, és én, mint olyan, gondoltam adok egy esélyt az alapértelmezett Evolutionnak, így a mentett levelezésem nem tudtam bepakolni az új levelezőbe. Kisebb trükkel azonban megoldható volt, ami abban nyilvánult meg, hogy lekaptam egy Thunderbirdöt a Mozilla honlapjáról, és a korábban eml formában lementett leveleimet a tb segítségével hoztam mbox formába, amit már az Evolution is megevett. Tudom, vannak erre remek scriptek, meg miegymás, sőt saját megoldást is írhattam volna, nem tűnt túl bonyolultnak a kivitelezés, de mégis ez volt számomra a legeslegegyszerűbb megoldás (lehet megkövezni érte :D). Szóval levelezés helyén, üzenetszűrők beállítva. Ismerkedés a rendszerrel.
A korábbi Linux Mintem érzésre nekem gyorsabban indult, de bejelentkezés után lomhább volt. A rendszer leállítása félelmetesen gyors viszont a Fedorán. Ez egészen meglepett. Az elmúlt pár napban, mióta nyúzom a rendszert még nem sikerült kiakasztanom, a Minten azért volt, hogy kissé odahűlt a Gnome Shell és csak a CTRL+ALT+BackSpace segített neki kiolvadni. A csomagkezelés, amitől tartottam, nem kényelmetlenebb, mint a Minten volt. Igaz a Yumex, néha kilépés után tol egy hibaüzenetet, de ezzel még együtt tudok élni. Kíváncsi leszek, hogy huzamosabb használat után is ennyire elégedett leszek e a rendszerrel. Minden esetre most nagyon tetszik, kényelmesnek, otthonosnak érzem. A sokak által erősen kritizált Gnome Shell nagyon szépen muzsikál rajta, és roppant mód megkönnyíti a dolgomat. Nem csupán szép, de kézreálló, segíti a munkát a gépen. Erről mindig eszembe jut, hogy annyira belém rögződtek már a billentyű kombinációk, hogy sokszor munkahelyen is nyomom a gombokat csak ott, a Windowson, nem történik semmi ennek hatására :D.
Összegezve, mindenkinek csak ajánlani tudom a Fedora Linuxot.
Álljon itt egy kis videó a rendszerről magáról, amit így a blogolás végeztével készítettem a SHIFT+CTRL+ALT+R billentyűkombináció lenyomásával, elvégre a Gnome shell alatt már nem kell külső segédprogram ahhoz, hogy felvegyük épp mi történik a monitoron ;).
A bejegyzés zenéje: (Gregorian-Moment of Peace vs antarktika)
Túlélvén a világvégét eljött hát 2013 január elseje. Ez úton kívánok minden kedves olvasómnak nagyon boldog, békés és eredményekben gazdag új esztendőt, mely alkalomból rajzoltam egy pici malackát, melyet meg lehet tekinteni itt a bejegyzésben bal oldalon.
Új év új lehetőségek, kíváncsi vagyok mit hoz majd, mind munka, mind magánélet terén. Ilyenkor kicsit szeretnék Nostradamus lenni, de talán nem jó az, ha az ember előre tudja a jövőt, lévén a kellemes meglepetések akkor az igaziak, ha nem tudjuk azokat és valóban meglepődünk bekövetkeztükkor...
Ilyenkor mindenki tesz egy csomó fogadalmat, amit persze nem tart meg az év során és tele lesz tervekkel. Be kell valljam én is így vagyok ezzel, mivel azonban csak magamnak tartozok elszámolással a terveimmel és a fogadalmaimmal ezért azokat most nem teszem közzé itt.
Egy dolog biztos január első hete szabadsággal telik és mint ilyen lustálkodással is. Bár van tervben, hogy kipróbálom az Ubuntu linux Gnome remix verzióját élesben, szeretnék egy olyan disztrót, ami natívan a Gnome Shellre épít és minden benne van, ami nekem kell. Illetve mivel van nekem egy Dropbox tárhelyem sok sok fájllal ezért úgy döntöttem, hogy újra feltalálom a kereket és készítek egy programot, amely képes végignézni az itt elhelyezett fájlokat és kiszűrni nekem a duplumokat. Nos ennyit a januárról.
És akkor még egyszer, minden kedves olvasómnak minden jót kívánok a 2013-as évre!
