Szédelgés

Maradván a linux világában frissítettem a fedorát  január 19-én. Akkor még nem sejtettem, hogy ez nem lesz egyszerű eset. A dropbox miatt, amit a 18-as fedora már nem tart megbízhatónak, a frissítésért felelős script lehalt. Persze én, mint friss fedorás azt sem tudtam, hogy hova nyúljak, hogy jó legyen. Na semmi baj, azért kétségbe nem esünk, csináljunk tiszta telepítést. Amúgy is a DVD verziót szedtem le belőle, ami nem a live rendszer. A telepítő igyekszik nagyon felhasználóbarát lenni, olyannyira, hogy a partíciók kezelése kissé meglepett, számomra egyáltalán nem volt egyértelmű elsőre, hogy most akkor hol a fenében fogok én tudni saját kezűleg particionálni. De az első meglepit felismerés követte és végül is felment a rendszer.

Addig nem is volt vele baj, amíg nem akartam testre szabni, ami annyiban merül ki, hogy feltelepítek néhány számomra fontos programot, melyek egy része minő meglepő nem volt benne a repókban, illetve lecserélem a Gnome-Shell adwaita  témáját valami olyanra, amit az emberi szem jobban elvisel. A dropbox természetesen itt is meglepit okozott, telepítése után a csomagkezelő nem volt hajlandó semmit sem telepíteni. A megoldás az volt, hogy a yum dropbox repóját vissza kell állítani az egyel korábbi fedora verzióra, hogy menjen.


További meglepetés és végül a fedora vége az lett, hogy miután a shellre felkerült pár kiegészítő és egy téma a rendszer egyszerűen rommá fagyott, a grafikus felület újra indulgatott, mondhatni az egész esett kelt, használhatatlan volt. Ja és mindezt a 3.6-os Gnome shellel művelte.

Hát igen, én türelmes ember vagyok, de ez betette a kaput. A számítógép azért van, hogy használjam, nem azért, hogy újraindulgasson. Ennek örömére vasárnap (január 20) telepítettem az éppen aktuális OpenSuse 12.2-es Gnome-os verzióját. Ez még a 3.4-es shellel jön, amivel nem is volt gond, amint azonban frissítettem a 3.6-osra mit ad Isten, ez is heveny elhalást produkált. A kaméleonos linuxnak volt még egy két számomra furcsa megnyilvánulása, például, hogy telepítés után bezárogatja a csomagkezelőt, meg ilyen szépségek.
Ezek után levontam a következtetést, nem kell nekem a frissebb Gnome Shell, és nem kell az rpm alapú disztribúció sem.

Fogtam magam és letöltöttem az Ubuntu 12.04-es verzióját, lévén ez hosszú távon, egészen 2017-ig támogatott. És most ezt használom. Mondhatni meg is fogadtam, hogy 2017-ig nem telepítem újra a számítógépet, hacsak valami heveny elhalást nem produkál, amiért amúgy is muszáj lenne.
Ez a rendszer bár nem tűnik annyira gyorsnak, de eddig stabilan működik, pedig itt is felkerültek a programok, ellenben itt nem nagyon kell a külcsínnel foglalkozzak, mert szerintem szép így, ahogy van.

Na ennyit a bénázás kálváriájára. Mondhatni így jár az, aki meg akarja javítani azt, ami nem romlott el!

A bejegyzés zenéje legyen valami zúzós: (Rhapsody of Fire: Holly Thunderforce)