Fedora

Hol is kezdjem, talán az előző bejegyzésnél? Említettem ott, hogy szeretnék egy olyan Linux disztribúciót, amelyiknek az alapértelmezett asztali környezete a Gnome Shell. És azt is említettem, hogy tenni fogok egy próbát az Ubuntu Gnome Remixxel. Nos majdnem sikerült. Sajnos a gép nem ismerte fel a kártyaolvasót, amiről indítani akartam a telepítést, így erről le kellett tegyek, lévén üres dvd-m nem volt itthon, amire kiírhattam volna a képfájlt. Azonban, ha már órákat töltöttem azzal, hogy az ezer fele széttaglalt, valami tíz évet felölelő e-mail forgalmamat összegyűjtöttem, illetve mindent előkészítettem mentésre, úgy éreztem telepítenem kell :). Erre szombaton este sort is kerítettem. És mivel, mint írtam, az Ubuntu Gnome Remix nem jött össze, ezért a korábban már beszerzett Fedora 17-et vettem elő. A kritériumnak maximálisan megfelel, Gnome Shell az alap asztali környezet. Egyetlen dolog volt, ami miatt eddig nem ugrottam neki, mégpedig az, hogy ez egy rpm csomagkezelőt használó rendszer. Kicsit tartottam tőle, az Ubuntu és származékai ugyanis egy roppant kényelmes csomagkezelő rendszerrel vannak megáldva és én szeretem a kényelmet. Persze, mikor még Zenwalk Linuxot nyúztam ott megint más csomagkezelővel kellett bíbelődni, na de az ember ugye könnyen megszokja a jót...

Tehát szombaton este felpakoltam a Fedora linuxot a gépemre. Kicsit sajnáltam, hogy a 18-as verzió még nem jött ki belőle, de az is egy érdekes tapasztalat lesz majd, ha frissíteni akarom a 17-est a 18-asra. Talán majd arról is ejtek pár szót itt a blogban, hiszen az új verziót, hacsak nem tolják el megint a kiadás időpontját, még ebben a hónapban "kézbe" vehetjük. Na de térjünk vissza a telepítéshez. Maga a telepítő elég egyszerű pár kérdés után felmásolja a rendszert, majd kéri a telepítő lemez eltávolítását illetve a rendszer újraindítását. Első indításnál még kapunk pár kérdést és utána használhatjuk a frissen telepített operációs rendszerünket. A telepítés folyamán, illetve az utána következő, mit hol keressek, mire lesz még szükségem típusú dolgokra remek kis útmutatót találtam a logout.hu egyik cikkében, melynek témája a Fedora 17 teljes telepítése. Azt hiszem ezen cikk nélkül kicsit nyögvenyelősebben indult volna a dolog, így viszont minden simán és gördülékenyen ment.

Arra gyorsan rájöttem, a cikket olvasva, hogy a Fedora alapban nem sok telepített programmal érkezik, legalább is nem olyanokkal, amelyeket használok szinte nap mint nap. Azonban ez legyen a legkisebb gond, telepíteni lehet, és talán jobb is, hogy nincsen teletömködve felesleges programokkal, majd én felteszem, amire szükségem van.
Még a programok telepítése előtt persze elindítottam egy frissítést is, hiszen nem tegnapi kiadásról van szó így jó egy órát molyolt a rendszer míg a netről leszedte a közel 500 darab frissítést.
Frissítés után még telepítettem a számomra hiányzó programokat, valamint igyekeztem kicsit pofásítani a Gnome Shellt. Így aztán hajnali fél kettőig el is szórakoztam vele.

Másnap, mivel még előző este nem voltam készen, lévén Fedora nem a Thunderbird levelező klienst szállítja, és én, mint olyan, gondoltam adok egy esélyt az alapértelmezett Evolutionnak, így a mentett levelezésem nem tudtam bepakolni az új levelezőbe. Kisebb trükkel azonban megoldható volt, ami abban nyilvánult meg, hogy lekaptam egy Thunderbirdöt a Mozilla honlapjáról, és a korábban eml formában lementett leveleimet a tb segítségével hoztam mbox formába, amit már az Evolution is megevett. Tudom, vannak erre remek scriptek, meg miegymás, sőt saját megoldást is írhattam volna, nem tűnt túl bonyolultnak a kivitelezés, de mégis ez volt számomra a legeslegegyszerűbb megoldás (lehet megkövezni érte :D). Szóval levelezés helyén, üzenetszűrők beállítva. Ismerkedés a rendszerrel.

A korábbi Linux Mintem érzésre nekem gyorsabban indult, de bejelentkezés után lomhább volt. A rendszer leállítása félelmetesen gyors viszont a Fedorán. Ez egészen meglepett. Az elmúlt pár napban, mióta nyúzom a rendszert még nem sikerült kiakasztanom, a Minten azért volt, hogy kissé odahűlt a Gnome Shell és csak a CTRL+ALT+BackSpace segített neki kiolvadni.
A csomagkezelés, amitől tartottam, nem kényelmetlenebb, mint a Minten volt. Igaz a Yumex, néha kilépés után tol egy hibaüzenetet, de ezzel még együtt tudok élni.
Kíváncsi leszek, hogy huzamosabb használat után is ennyire elégedett leszek e a rendszerrel. Minden esetre most nagyon tetszik, kényelmesnek, otthonosnak érzem.
A sokak által erősen kritizált Gnome Shell nagyon szépen muzsikál rajta, és roppant mód megkönnyíti a dolgomat. Nem csupán szép, de kézreálló, segíti a munkát a gépen. Erről mindig eszembe jut, hogy annyira belém rögződtek már a billentyű kombinációk, hogy sokszor munkahelyen is nyomom a gombokat csak ott, a Windowson, nem történik semmi ennek hatására :D.

Összegezve, mindenkinek csak ajánlani tudom a Fedora Linuxot.

Álljon itt egy kis videó a rendszerről magáról, amit így a blogolás végeztével készítettem a SHIFT+CTRL+ALT+R billentyűkombináció lenyomásával, elvégre a Gnome shell alatt már nem kell külső segédprogram ahhoz, hogy felvegyük épp mi történik a monitoron ;).

A bejegyzés zenéje: (Gregorian-Moment of Peace vs antarktika)