Nagyjából általános iskolás korom óta foglalkoztat a számítógépek világa. Nem mondom, hogy guruvá képeztem volna magam a témában az elmúlt időben, de nem számítok teljesen analfabétának. Ha pozicionálni kellene magam, akkor azt mondanám, valahol az átlag felhasználó fölött vagyok kicsivel. Persze ez erősen relatív, hiszen ki az, akit átlag felhasználónak mondhatunk? Mivel azt gondolom, hogy nem csupán általános számítógépes problémákat vagyok képes megoldani (persze van, hogy kicsit túlbonyolítok dolgokat), ezért bátorkodtam magam kicsivel az átlag felé helyezni. De kanyarodjunk vissza a témához. Első találkozásom a Linuxxal valamikor középiskolás koromban volt. Computer Panoráma, vagy Chip magazin CD mellékletén volt SuSE Linux. Ezt telepítettem fel a gépemre. Az első kísérletek gyorsan kudarcba fulladtak. Véleményem szerint akkor még a Linux sem olyan volt mint manapság és persze az én tudásom, hozzáértésem és kitartásom is komoly hiányosságokkal bírt a témát illetően. Aztán ugyebár ilyen korában az ember még hajlamosabb játékokkal foglalkozni, és lássuk be ezen a területen a Linux még a mai nap is elég gyengécske.
Komolyabban akkor kaptam rá a Linux próbálgatására, mikor 2003-ban elkezdtem egy Rendszerinformatikus tanfolyamot. Ott a Mandrake Linuxot oktatták nekünk. Vegyes érzelmekkel fogadtam tetszett is meg bonyolultnak is tűnt. Én is mint a velem egykorúak jelentős százaléka a Microsoft termékein nőttünk fel és a Linux egy teljesen más világ volt. Persze megvoltak az ablakok, meg egy csomó dolog, de valahogy mégis idegennek hatott az egész. És persze ott volt a terminál, ami mint tudjuk egy roppant hasznos funkció Linux alatt, de mégis kicsit életidegen az akkor már erőteljesen klikkelgetéshez szokott felhasználó számára.
Ami mégis a Linux mellett tartott, az a kihívás volt illetve, és talán ez lehetett a legfőbb érv mellette, az érzés, hogy valamiben különbözök az átlagtól. A környezetemben most sem használ egyetlen ismerősöm sem Linux alapú operációs rendszert.
Az első Linux disztribúció amit hosszabb ideig használtam az a magyar fejlesztésű UHU Linux volt. Viszonylag kényelmesen használható volt. A használhatósághoz nagyban hozzájárult, hogy menet közben lett internet kapcsolatom. Akkor még modemes betárcsázós. Ekkor még úgynevezett dual bootos megoldással ment a Linux és a Windows egymás mellett. És ez a megoldás egészen sokáig meg is maradt, egészen pontosan tavaly nyárig.
Ahogy fejlődött a technika és avult a gépem kipróbáltam több Linux disztribúciót is, elhagyva ezzel az UHU-t. Volt fent Ubuntu, Slackware, Debian majd végül Zenwalk. Ez utóbbi a Salckwarere épül de roppant módon kezes és nem túl nagy a rendszer igénye. Éveken keresztül használtam, egészen tavaly nyárig.
A tavalyi évben egy remek viharnak köszönhetően kénytelen voltam beszerezni egy új számítógépet, mivel a régi tönkre ment. Az új gépre már nem került fel Windows, mivel akkoriban vállalkozó is voltam és úgy gondoltam, hogy nem lenne szerencsés egy lopott rendszert feltenni rá, mert azt tudtam, hogy pénzt nem akarok áldozni egy új Windowsra. Tehát maradt a Linux. Az új gépre is első körben a Zenwalk került. Azonban voltak vele gondok és úgy döntöttem, hogy sem időm, sem kedvem nincsen farigcsálni a rendszert. Feltettem tehát a sokak által kritizált Ubuntu Linuxot. Vadont új Unity kezelőfelület első szokatlan volt, de hamar megbarátkoztam vele. Kényelmes volt és hatékonyan lehetett vele dolgozni. A kísérletezhetnék azonban bennem volt. Sokat hallottam a Gnome asztali környezet új 3-mas verziójáról (Gnome shell). Hasonlóképp megosztotta a népeket mint a Unity. Itt volt hát az ideje kipróbálni. Kicsit informálódtam utána az interneten, majd felpakoltam az Ubuntumra. Az új asztali környezet mondhatni elsőre elvarázsolt, még inkább hatékonyabbá tette számomra a rendszer használatát. Aztán idén áprilisban kijött az új verzió az Ubuntuból. Még a végleges kiadás előtt kipróbáltam, frissítettem rá. Sajnos nem volt igazán meggyőző. Mindjárt a bejelentkező képernyőnél elvérzett számomra a rendszer. Az eddig gyors és kényelmes rendszer megszűnt és feláldozásra került az értelmetlen látványjavítás oltárán. Mondhatni mocskosul lassan váltott a felhasználók között. Az Unity is átesett némi ráncfelvarráson, de ez sem lett a régi. Ennek hála ismét a váltás mellett döntöttem. Szóval a „második” legnépszerűbb rendszert, a Linux Mintet vettem górcső alá. Kellemes meglepetés volt. Kapott egy új kezelőfelületet, de szerencsére ezt le lehetett tiltani és alóla kicsillant a korábban jól megszokott gnome shell. Elégedetten vettem használatban a rendszert.
Természetesen, ennek is lett frissítése, kijött a 13-mas verzió belőle Maya kódnéven. Kiölték belőle az általam megszeretett asztali környezetet, de ez nem tántorított el a frissítéstől. Kis hegesztés után a Gnome shell is felkerült rá és azóta is azt használom. Nos nagyjából ennyi a történet.
Álljon itt két kép a mostani asztalról emléknek:
A bejegyzés zenéje legyen:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése